Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról
Kázmér Miklós a szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról „Vajon az etimológia olyan virág lenne, amelyet a romantika szült, amelyet a nemzeti érzés ápolt gyöngéden, és amelynek nincs semmilyen életlehetősége a rideg űrkorszakban? Természetesen talán hasznosabb, ha a gyors fordítógépeket fejlesztjük és megfejtjük a világűr misztikus „nyelveit“, amelyek a rádiócsillagászokat foglalkoztatják, mintsem megtudjuk, hogy a magyar hal szó . ugyanaz, mint a finn hála, és hogy az utóbbi legalább hat évezreden át őrizte az eredeti hangalakot és jelentést.“ (Aulis J. Joki: Magyar Nyelv LXVÍ, 4) A magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb vállalkozásának, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótáránaik megjelenő kötetei teszik időszerűvé, hogy bepillantsunk a nyelvtudomány egyik legérdekesebb, legizgalmasabb — olykor talán túlságosan is vonzó — területére: az etimológiai kutatások múltjába és jelenébe. I. A szófejtés helye a nyelvtudományban Köztudomású, hogy a nyelvet három tényező határozza meg: a szókészlete, a nyelvtana és a hangrendszere. E három kategóriának megfelelően a nyelvtudomány eredményeinek és tennivalóinak zöme három diszciplínába sorolható: a szókincstanba (lexikológia], a nyelvtanba (grammatika) és a hangtanba (fonetika és fonológia], A három stúdium egyrészt számos ponton érintkezik egymással, másrészt — koronként és irányzatonként — feladatkörét is eltérő módon szabja meg. Mindhárom munkaterületen a kutatási módszer lehet szinkrón (viszonylagosan egyidejű) vagy diakrón (időegymásutánbeli), azaz leíró vagy történeti vizsgálat. A két módszer egymáshoz való viszonya a nyelvtudomány történetében nem azonos, hol az egyik, hol a másik az uralkodó szemlélet, hol, mint például az utóbbi évtizedekben, a két módszer képviselői párhuzamosan, olykor egymástól függetlenül vagy éppen szemben- állva (szélsőséges esetekben kölcsönösen a tudomány rangját is megtagadva egymástól) végzik munkájukat, bár a harmonikus együttműködésre, a két szemlélet komplex érvényesítésére újabban egyre több példa akad. A leíró lexikológia tárgya egy adott Időpontban például a szókészlet rétegeződésének a vizsgálata, szócsoportok különböző szempontú elhatárolása, de legfőképpen a szókészlet számbavétele, leírása. Ez utóbbi eredményei a különböző típusú, gyakorlati és tudományos szótárak. A szótárkészítés gyakorlati és elméleti kérdéseivel a lexikológián belül egy külön tudományág, a szótártan (lexikográfia) foglalkozik. 332
