Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Zs. Nagy Lajos: Versek
Zs. Nagy Lajos Daniéi Hej Dániel, hej Dániel, én hoztam, most meg ő visz el. Én Dániából hoztam őt, mert nem talált egy dáni nőt. S most áll előttünk Dánia, Mert Dániel egy dán fia. De megígérte Dániel, hogy Dániában sem hagy el. És vesz nekem egy dáni nőt, nem baj, ha szőke, barna, rőt. És akkor visszajő velem, mert jó barátom Dániel. S majd Magyarbélbe elmegyünk, és ott egy magyar nőt veszünk, S e nő oly szépen énekel, hogy belészeret Dániel. S majd szomorkodhat Dánia, mert itt maradt a dán fia! piros papucsaim Mint kiket elkergetnek, nélkülem mennek, mennek, viszik hiányomat. Tudom, hogy Délre húznak, hol locsognak és zúgnak a tengerek. Nyüszítve vesznek búcsút, kapumból visszaintnek, aztán csak eltipegnek, amerre én akartam, altató Aludni kéne már most, mert lebontják a várost. Manócskák szedik széjjel, hogy ne zavarjon éjjel. A ricsajt zsákba rakják, az utcát összehajtják. S míg csillagfényt szitálnak, csöndeskén citeráznak. Hogy álmotokban szépen táncoljatok a réten, és járjatok vidáman csodás tündérmesékben. galóca a röntgenképen A levegőből levegőt lesz kicsikarni még erőd, kis akarat kell, semmi több. Besugarazták a tüdőd. Hát semmi baj! A szöszke nő benyúlt a homlokod mögé, ahol a bolondgomba nő. De sejti, hogy elkeserít fejedben ez a sok galóca, vígasztalgat, hogy van még erdő, eper, szamóca, áfonya, eredj a szarvasok közé! És te elindulsz lógó fejjel, de lélekben büszke derékkal. S azóta hordod a nővérnek a bolondgombát két marékkal. mielőtt itt maradtam.
