Irodalmi Szemle, 1972
1972/3 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Recenzió és észrevételek (Burgenland tartomány megalakulásénak 50. évfordulójára)
azonnal érzéki formára (énekhangraj fordítja — és ezzel torzítja —, s ez feloldhatatlan konfliktusra kárhoztatja a két férfit. Mózes nem lehet meg Áron nélkül, Áron a nyelv, melyet Isten helyezett az ö dadogó szájába. De Áron, éppen a másokkal való közlés aktusában, összezsugorítja vagy eltorzítja Mózes gondolatát, azt, ami Mózesben közvetlen reveláció... A szavak torzítanak: az ékes szavak tökéletesen torzítanak.“ S újra a kiindulóponthoz érkeztünk. A saaavk torzítanak: az ékes szavak tökéletesen torzítanak. Nem csak Steinernek a nézete, utaltunk már rá, hogy elég gazdag huszadik századi hagyományra támaszkodhat a nyelv, a szavak iránti végzetes szkepticizmusában. Ritka mélységű és világosságú megfogalmazását találjuk mindennek az A költö és a csönd című esszé utolsó előtti bekezdésében: „Jobb, ha a költö kivágja önnön nyelvét, mintsem hogy akár tehetségével, akár közönyével tisztelje meg az embertelenséget. Ha a totalitárius uralom annyira hatékony, hogy a leleplezés, a szatíra mnden lehetőségét megsemmisíti, akkor hallgasson el a költő — és a tudós hagyjon fel a klasszikusok kiadásával ott, ahol a haláltáborba vezető út már néhány mérföldnyi csupán. Éppen mert az emberiség ismertető jele, éppen, mert az embert a jobb felé törő lénnyé teszi: a szónak ne legyen természetes élete, se semleges szentélye a bestialitás helyein és korszakában. Van választási lehetőség: a csönd. Ha a szavak a városban barbársággal és hazugsággal teljesek, semmi sem beszél hangosabban, mint a megíratlan költemény.“ Innen George Steiner és a század nagy elméinek az első világháborútól napjainkig érzett szkepticizmusa a nyelv iránt. Különösen érthető ez a közép-európai zsidó származású Steiner esetében: „Auschwitz után egyáltalán nem lehet költészetről beszélni“ — idézi Theodor W. Adorno egykori passzusát, s nem véletlen, hogy tematikáján belül 19 elsősorban a fasizmust kiszolgáló német nyelv problematikája foglalkoztatja. Mert: „A nyelvek élő organizmusok. Végtelenül benyolultak, de mégiscsak organizmusok. Bizonyos életerővel, abszorpciós és növekedési képességekkel rendelkeznek. De bomlásnak indulhatnak és meghalhatnak." Mert: „Minden felejt. Csak a nyelv nem. Ha hamissággal fertőzték meg, csak a legdraszti- kusabb igazság tisztíthatja meg.“ George Steiner kötete az utóbbi évek világirodalmi termésének is az egyik legizgalmasabb, esztétikailag és politikailag egyaránt legelkötelezettebb alkotása. Cselényi László recenzió és észrevételek Burgenland tartomány megalakulásának 50. évfordulójára [50 (Fünfzig) Jahre Burgenland. Vorträ- ge in Rahmen dér landeskundlichen For- schungsstelle am Landesarchiv. Eisen- stadt 1971, 214. l.j 1971. december 1-én volt öitven éve annak, hogy az osztrák szövetségi haderő befejezte az Ausztriának ítélt nyu- gat-magyia.rorszá,gi részek megszállását, és megalakult Burgenland tartomány Eisenstadt-Kisimarton székhellyel, miután a tartományi fővárosnak dezignált Sopron a népszavazás eredménye folytán magyar területen maradt. A trianoni bé- keszerződésben megállapított határvonalak közül legjobban az osztrák-magyar határ követi az etnográfiai határvonalat, amelytől a békekonferencia Magyarország javára — közlekedéspolitikai okokból — Moson megyében, Kőszegnél és Szentgotthárdinál tért el. Az Ausztriához került majdnem négyszáz község közül csialk hat volt magyar jellegű, jelentősebbek voltaik a horvát szórványok, míg a többség német anyanyelvű volt. Burgenland északi részének jelentős történelmi kapcsolatai voltak Pozsonnyal, legészakibb községe — Köpcsény (Kiittsee) — közelebb van Pozsonyhoz, mint Horvátjár- falu, határának északi része Ligetfaluhoz került, a Fertő menti Lajta-hegysiég pe-
