Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Chmel, Rudolf: Adalék a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok tanulmányozásihoz

zajlott (Uhlár, Lukáč, Kostolný stb.). Ez a vita az Ady-problémákat a közvélemény elé vitte, és megsokszorozta életműve ismerőinek és hitvallóinak számát. E. B. Lukáč és társainak érvei, amelyek a magyar Ady-kutatásra támaszkodtak, elmélyítették az Ady- értést, új elemekkel gazdagították a szlovák Ady-képet. A vita azonban azt a tanulságot is meghozta, hogy sem az Ady-kérdést magát, sem Ady szlovák vonatkozásait nem lehet megoldani, illetve megvilágítani a sajtőclvakodások színvonalán. A problémák vizsgálata tudományos igényt követelt.20 Ezek a követelmények érvényesültek végül is E. B. Lukáč és R. Uhlár tanulmányaiban. Ady költészete fontos ösztönző szerepet játszott az újabb, főleg fordulat utáni szlovák költészet fejlődésében, ő volt a kulcsa mindannak, ami más irodalmakban Baudelaire és Rimbaud tanításai nyomán lejátszódott.21 Adyt cikkekkel, fordításokkal és egyéb utakon-módokon is propagálta a Slovenské pohľady, a Slovenský svet, a Vatra, a Prúdy, a LUK, a Slovenský večerník, Nový svet, Politika, Kultúra, Elán stb. Amikor Magyarországon elfeledték, a szlovák sajtóban a fordítottja történt. A műfordítások, a cikkek, a viták nemcsak Ady költői nagyságát hozták közel a szlovákokhoz, hanem — egyéb tényezők között — ahhoz is hozzájárultak, hogy neve a szlovák-magyar közeledés programjának jelszavává váljék.22

A 20. század modern magyar irodalmával szlovákiai magyar szerzők cikkeiből, recenzióiból is megismerkedhettek a szlovák olvasók. Fordítások, tanulmányok, utószók, kritikák és más módszerek útján Krčméry, Beniak, Lukáč és mások is propagálták ezt. Csukás István például megjegyzi, hogy Tóth Árpádról, elsősorban versélmények alapján, a szlovákoknak (Benlaknak, Lukáčnak) teljesebb és főleg igazabb képük volt, mint a hazai kritikának.23

A második világháború alatt nem voltak meg az objektív föltételek arra, hogy a két háború közti aránylag gazdag és termékeny magyar irodalmi érdeklődés tovább épüljön. Megismerése elé akadályok gördültek, s ez főképpen a Szalatnai Rezső által összeállított magyar lírai antológia, a Na brehu čiernych vôd (1943) fogadtatásában tükröződött. Ilyen vonatkozásban gyakran került sor vitákra a vezetéssel, illetve a sajtóval. A közeledést mindkét oldalon akadályozták. Ezt az álláspontot jellemzi tipikus módon K. Strmeň támadó írásának alcíme: „A magyarok is maguknak, a szlovákok is a magyaroknak?“24

A második világháború után a helyzet (a külső feltételeket illetően) javult, mégsem került sor figyelemreméltóbb, rendszeresebb magyar irodalomismertető tevékenységre, s lényegében máig sincs — a fordított magyarországi helyzettel szemben — szintetikus szlovák nyelvű magyar irodalomtörténetünk (ha nem vesszük figyelembe Csanda Sándor Magyar irodalom című rövid áttekintését az 1963-as Dejiny svetovej literatúry

2. kötetében, amelynek csak igen szorosan vett tájékoztató küldetése volt). A magyar művek fordításait rendszerint a fordítók vagy más szerzők utószavával látják el. Itt elsősorban E. B. Lukáč utószavát emeljük ki Petőfi Apostolához (1951) és V. Beniak utószavát a Večerná blýskavica (1957) című antológiához mint beavatott és megalapozott tanulmányokat, amelyek a magyar költészet népszerűségére utalnak az idősebb szlovák költőnemzedék körében. 1945 után újra Petőfi került gyakrabban az érdeklődés előterébe. Fogadtatását azonban helyenként még a múlt politikai szempontjai aktualizálták. A két háború közti korszakkal szemben az utolsó negyedszázad kevésbé produktív és kevésbé rendszeres, ha a számarányokat nézve gazdagabb Is. A magyar irodalom fogadtatását véletlenszerű, ösztönös, személyes hajlamok, évfordulói alkalmak és a nem mindig valós értékeket közvetítő kiadói politika céljai irányítják.

18 Andrej Ady (1922). Uo. 333.

19 Andrej Ady v slovenskom zrkadle (1935). Uo. 334.

20 Csukás István, Ady Endre a szlovák irodalomban. Bp. 1961. 39-40.

21 Vö. M. Chorváth, Ady Endre po slovensky. Elán 1941/2, 7.

22 Vö. Csukás István, i. m. 49.

23 Vö. Csukás I., Lyrici Nyugatu .. ., 240.

24 Gardista 1943. július 3.