Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Cselényi László: Látogatóban Weöres Sándoréknál

Cselényi László

látogatóban Weöres Sándoréknál

Kezdjük köszönettel. Nagy megtiszteltetés az Irodalmi Szemle számára, hogy egyik későbbi számában első közlésben mutathatja be a magyar irodalmi közvéleménynek Weöres Sándor új művét, az Ungvárnémeti Tóth László drámájából alkotott Nárciszt. Az egy évtizeddel ezelőtt megjelent Tüzkút mottója is ebből a drámából való:

Körben forognak mindenek az ember körül Bs a vezérsugárokon folynak belénk,

Melyek csupán a gondolat nyüst-szálai.

— Mondana valamit Ungvárnémetiről? — tesszük fel a kérdést a költőnek.

— Szeretem ezt a XIX. század eleji, korán elhunyt költőt. Ungvárnémeti 1788-ban született Miskolcon, s 1820-ban, 32 éves korában halt meg. Nyelvileg íinom költő. Mollos magyar nyelv az Ungvárnémetié, már-már az Ady nyelve, noha kissé archaikus.

Ungvárnémeti Tóth Lászlóról, a XIX. század eleji költőről eszünkbe jut Psyché, a XIX. századi költőnő, a számtalan Weöres-inkarnációk legújabbika.

— Annyi a különbség közöttük, hogy Ungvárnémeti valóságos, Psyché viszont költött alak.

(Egyébként semmi különbség — tennénk mi hozzá Woöres-stílusban a paradoxont? realitást?)

Psyché költött alak. Sokat írtak már erről a Weöres-„speclaliitásról“, szüntelen alakváltoztatásairól. Van-e ennek az alakváltogatásnak „ars poeticája“?

— Nincs. Talán arról van szó, hogy lényegében inkább drámaíró alkat vagyok, mint lírikus. A karakterek folytonos váltogatása nem az én változásom, hiszen én sokkal kevesebbet változom, mint bárki más, viszont szükségét érzem annak, hogy a legkülönbözőbb jellemeket teremtsem meg költészetemben.

Drámaíró alkat. Kissé paradoxonnak hangzik ez a kijelentés, hiszen A holdbéli csónakos és más, még előadatlan drámái ellenére jóformán senki sem beszél a drámaíró Weöresről.

— Pedig jó néhány drámát írtam A holdbéli csónakoson kívül is. A Theomachiát, az Octopust, az Endymiont, a Csalóka Pétert, a SzkítáksA.

— És most a Nárciszt. Mi lesz a sorsa?

— Debreceni diákok megpróbálják előadni a közeljövőben. De szó van egyéb drámáim színpadraviteléről is.

A holdbéli csónakos Thália-beli előadása nem mindenkinek tetszett egyöntetűen. Magam is azok közé tartozom, akik szerint a rendezés félreértésen alapul, és meghamisítása nemcsak a weöresi szövegnek, hanem a weöresi lényegnek is.

— A holdbéli csónakost együtt csináltuk a rendezővel, Kazimír Károllyal. Egyetlen célunk volt: két órán át szórakoztatni a közönséget. Következésképpen irtottuk, tervszerűen gyomláltuk belőle a weöresi hangot.

— Van egy magyar költő, akiről az a legenda járja, hogy ezoterikus. Éveken át azért nem adták ki a könyveit, mert magába zárkózottnak, világtól, társadalomtól elfordultnak Ítélték írásait. Természetesen, Weöres Sándorról van szó. Ugyanakkor: felnyitod a rádiót, hogy egy kis mai magyar zenét hallgass, s ritka alkalom, hogy