Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1348—49
A szerző egy általános bevezetés után, amelyben a gyermekirodalom elemzési módjainak szemszögeit vizsgálja — rátér az 1918—1945 között megjelent szlovákiai gyermekirodalom kritikai hagyományainak vizsgálatára. 1918 után minden előzetes hagyomány nélkül keletkezett — szinte az első értékesebb gyermekirodalmi alkotásokkal egyidejűleg — az ilyen jellegű kritika. Eleinte kisebb recenziók, beszámolók, fejtegetések jelentek meg a napisajtóban, majd pedagógiai és irodalmi folyóiratokban, leginkább a csehországi Űhorban, amely gyermekirodalmi kritikai revű volt, s időnként foglalkozott a szlovákiai gyermekirodalommal is. A pedagógiai folyóiratokban megjelenő kritikák elsősorban nevelői szemszögből bírálták az irodalmi alkotásokat. Főleg tanítók írták az ilyen kritikákat, kritériumaik többnyire irodalmon kívüliek voltak — ennek ellenére többen közülük rámutattak a gyermekirodalom kommerciós voltára, s helytelenítették azt. Štefan KrCméry volt az első olyan kritikus, aki felvetette a gyermekirodalom művészi oldalának fontosságát, s elítélte a csupán nevelői szándékkal megírt műveket. A szerző az I. fejezetben tovább elemzi a két háború között megjelent kritikai tanulmányokat, s kiemeli azokat, amelyek kevésbé tendenciózusak, tehát irodalmibbak voltak. A II. fejezet a két háború közt megjelenő ifjúsági folyóiratokat elemzi, s közülük részletesebben a Slnieökot (1927—1950). Ez volt az a folyóirat, amely a legtudatosabban kereste az irodalmi és illusztrációs művészi értékek eléréséhez vezető utat. A további fejezetekben a szerző részletesen foglalkozik Jozef Cíger Hronský, Ľudo Ondrejov, Martin Hranko és Jozef Horák gyermekirodalmi alkotásaival, különös figyelmet szentelve a gyermek- és a felnőttvilág sajátos kifejeződésének ezekben az években. Az utolsó fejezetben a szerző összefoglalja a két háború közötti kritikai tanulmányok jellegét, és felveti egy egzaktabb irodalomkritika létrejöttének időszerűségét, amelyben előtérbe kerülne a szövegközpontúság, az esztétikai szempont, az értékelmélet alkalmazása, a kommunikáció vizsgálata — különös tekintettel a gyermekaspektusra, valamint a művek szerkezetére és funkciójára is. Fontos lenne megvizsgálni a mű és az olvasó közti kommunikációs folyamat egyes mozzanatait, figyelembe véve a gyermek és a felnőtt integritását és az ember ún. antropológiai dimenzióját is (a gyermekirodalomban konkrétan a kor aspektusát). Arról, a paradoxonról van itt sző, hogy a gyermekirodalmi műveket felnőttek alkotják, vagyis — mint másodlagos tényező — a műben a felnőtt-aspektus is érvényesül. Az irodalmi kommunikáció szemszögéből nézve kétféle kommunikáló struktúra találkozik itt: az expediens-felnőtt és a percipiens-gyermek. Dénes Imre Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848-49 (Kossuth Könyvkiadó 1970, Budapest, 320 lap] A Népszerű, történelem sorozat egyik legjobb kiadványa, amely nemcsak a nagyközönség, hanem a történész-specialisták érdeklődésére Is számot tarthat, hiszen áttekintő képet nyújt az 1848—49-ben Európa-szerte lezajlott forradalmi eseményekről. A szerző bevezetőül annak a Szent Szövetségnek a történetét ismerteti, amely a Waterloo után kialakult európai status quo megőrzésére alakult. Magam részéről nem annyira Metternich herceget tartom a Szent Szövetség rossz szellemének, mint inkább I. Miklós cárt, aki birodalma önző érdekeit még a Szent Szövetség reakciós célkitűzéseinek is fölébe helyezi. A görögök felkelését támogatja ugyan — mert érdeke a szultán meggyengítése —, de egyúttal megsemmisíti a kongresszusi lengyel királyság alkotmányát is, amelynek pedig a bécsi kongresszus határoz- mányai értelmében is meg kellett volna maradnia.
