Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - L. Gály Olga: Reneszánsz embernek is mondják

és börtönbe csukatta. Az orvosnak sikerült megszöknie, s Oroszországba menekült, ahol Tolsztojt is felkereste. Mivel szabadelvűségét itt sem hallgatta el, a cár kitiltotta országa területéről, és Škarvan Angliába került. 1907-ben éppen Angliában, Cambridge- ben zajlott le a II. Nemzetközi Eszperantó Kongresszus, amelyen a szlovák eszperan tistákat ő képviselte.

Az eszperantó nagy terjesztője és továbbfejlesztője Zamenhof honfitársa, a lengyel A. Grabowski volt. Miczkiewicz Pan Tadeuszának lefordításával 1918-ban világszerte nagy elismerést szerzett. Az ő nevéhez fűződik többek között Puskin verseinek és Furman Csapajevjének eszperantó fordítása is.

Az eszperantóra fordítás óriási jelentőségű a nemzeti irodalmak világ-publicitása szempontjából. Az a csehszlovák antológia például, amelyet 1935-ben Óta Ginz és Stanislav Kamaryt összeállításában érdekes módon Magyarországon Kalocsay Kálmán nyelvi ellenőrzésével adtak ki, a cseh és szlovák írók színe-javának eszperantóra fordított műveit tartalmazza. (Többek között Svätopluk Čech, Hviezdoslav, A. Sova, Slá- dek, Bezruč, V. Rakús, Hašek, Fr. Šrámek, Hana Gregorová, Čapek, E. Bass, Kukučín, Nezval, Gregor-Tajovský, Wolker, E. B. Lukáč, Jilemnický, M. Rázus, Novomeský, Halas, Neruda, Jirásek, E. Soltésová, B. Nčmcová és mások írásait.) Ezt az anyagot a kínaiak eszperantóból kínaira fordították, s így került a cseh és szlovák irodalom első ízben a kínai olvasó tömegek kezébe. Hasonló jó szolgálatot tett az eszperantó a svájci olasz, német és főleg az Engadin-völgyben elszigetelt romans nyelvjárású irodalomból vett szemelvények 1939-ben kiadott gyűjteményével.

Ha meggondoljuk, hogy a világon mintegy 2 millió eszperantistát tartanak nyilván, s hogy szépirodalmi, filozófiai, tudományos, politikai, zene- és képzőművészeti, valamint más kiadványaik több tízezres, tankönyveik pedig milliós példányokban jelennek meg és fogynak el, nem csodálkozhatunk, ha Kalocsay Kálmán is fölfedezte a magyar irodalom eszperantó útján való terjesztésének a jelentőségét. Ezért a kiváló orvos- professzor — aki mint eszperantó költő is jelentős — teljes erővel rávetette magát a műfordításra. Az olvasók átfogó tájékoztatását tartva szem előtt, olyan gyűjteményt válogatott össze, amely a magyar irodalom hossz- és keresztmetszetét adja.

De beszéljen erről ő maga:

— Először talán néhány szót az eredeti eszperantó költészetről, amelynek szabályait Gaston Waringhiennel fektettük le a Parnasszusi vezérkönyv ben. Az eszperantó költészet eleinte ritmusra és rímre épült. Én a magam részéről igyekeztem az időmértéket bevinni az eszperantóba. Ma már az eszperantó költészet is elveti a rímet és a hangsúlyt, s elterjedtebb a szabad vers. Nagy elismeréssel kell szólnom néhány eszperantó költőről, a skót William Auldról, az izlandi Raguerssonról, a japán Myamo- toról, a sajnos már elhunyt magyar Baghy Gyuláról, s még sokat sorolhatnék.

— Mióta foglalkozik a tanár úr főleg műfordítással?

— 1924-ben jelent meg fordításomban a Magyar Eszperantó Intézet kiadásában Az ember tragédiája, Zichy Mihály 20 illusztrációjával. (1965-ben ezt a fordítást a Corvina újra kiadta Sőtér István előszavával.)

— A harmincas évek elején a Literatúra Mondo (Világirodalom) budapesti főszerkesztője voltam. Akkoriban készültem el Baghy Gyula, Bodó K., Halka L., Szilágyi F., valamint L. Totsche közreműködése révén egy átfogó magyar antológiával, amelyhez Babits Mihály írt előszót rövid irodalmi tanulmány formájában. Az í 933-ban megjelent gyűjtemény néhány népballadával indul, majd Balassival kezdve bemutatja többek közt Kölcseyt, Berzsenyit, Csokonayt, Petőfit, Aranyt, Reviczkyt, Adyt, Babitsot, Kosztolányit, Tóth Árpádot, Szép Ernőt, Gellért Oszkárt, a költő Kassákot, azonkívül szemelvényeket Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Herczeg Ferenc, Krúdy, Heltai, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Tersánszky, Kassák és mások prózájából. Azóta, persze, már sokat fordítottam az újabbak és legújabbak dolgaiból is. Azonkívül érdekes kísérletbe kezdtem — megpróbálok hungarizmusokat, magyar idiómákat átültetni eszperantóba. Például ilyeneket: köd előttem — köd utánam. Társaimmal ötezer ilyen idiómát fordítottunk le, s elküldtük tizenkét eszperantistának, köztük egy hindunak és egy japánnak is, hogy ellenőrizzük, vajon megértik-e a bennük kifejezett gondolatok lényegét. Ez a munka még folyamatban van.