Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: Valóságtól valóságig (Duba Gyula: Valóság és életérzés)
talán olyan jelentéshordozó alaknak, amelynek a természetéhez tartozik a komplementaritás. Amit egy másik darab nyilvánvalóvá is tesz. beépülnek az ég alá nyújtott paraszttenyerek fényes városokkal melyek esténként kigyúlnak s elvegyülnek az ég csillagai közé reggel sápadtan házanként térnek vissza s a lakók kiteregetik az erkélyre a tenyérből emlékező lengő öregeket (öregek az erkélyen) Eredetileg a látvány volt; az öregek az erkélyen. Aztán ez a lélek belső ívén átalakult Kettőre bomlott. Éjszakára és nappalra. Az éjszaka üreges, befed, összefoglal, a nappal — itt a reggel — ellenkezőleg: széttagolt, megmutat, nyitott. Ne feledjük, a költő beszél! — Nem tényei és nem gondolatai a fontosak, hanem az érzés, amit anyaga közvetít, övé az érzés, de mert anyag és gondolkodásmód közvetíti, mindnyájunké lehet. Érzület tehát. A költő emlékei úgy lengenek a kijózanító reggelen az erkélyen, mint mindnyájunkéi. Korunk közérzetéhez tartozik, hogy „időnként kihuny a város, s kigyullad bennünk a falu“. Kettősséget hordozunk, a civilizáció és a természet kettősségét. De mert a kettő most már kiegyensúlyozott, komplementaritás ez, binaritás. Korunk mítosza. „Szülőföldtől szülőföldig“ tart az út, amit Tőzsér a verseiben átível. Ebben a feszültsége új lírájának. Ez a feszültség mindig kiadja magát. Abban is, hogy a legszűkebb tér .belső tágassága a lehető legnagyobb. Ez a fordított arányúság az ő bonyolultsága, de áttetszősége is. Tömbszerűek a versek, de igen könnyedek is. S ebben az állandó komplementaritásban megszólal az emlékezet, s szívesen társul az emlékhez a jelen idő. Tőzsér most is magányos. De ez a magány már nem az emberé, hanem az alkotóé. Ahogyan a teremtő mindig is magányos. Termékeny magány a Tőzséré. A versek bizonyítanak. A szavak elemi mivoltukban is erősen állanak a versben. — S ha az a kérdés, mit tehet az ember a fönnmaradásért, az alkotásért, Tőzsér példázza. Akár a gömöriek otthon. Fábry igazára vall ez az állapot, akár a gömörieké, akár a Tőzséré. Az emberi helytállás és a vox humana folytonosságára láthatni, ha Tőzsér új verseit olvassuk. Az új verseket, melyek a többit is ígérik, fokozott érdeklődéssel várjuk mind, akiknek az egyetemes magyar irodalom virágzása életük értelme. Bata Imre valóságtól valóságig (Duba Gyula: Valóság és életérzés, Madách 1972j Esseest percipi — létezni annyi, mint tudomásul vétetni. Egy irodalom létezésénektudatos létének — legfőbb bizonyítéka a kritika, a tanulmány, az esszé műfajában megnyilvánuló tudomásulvétel. Magá az esszé még nem irodalom. Másodlagos műfaj: irodalom az irodalomról. Hasznosságához azonban nem férhet kétség: problémafölvetései, gojidolat- menete, elemző szándéka — paradox módon még tévedései is — mindenképpen tudat- formáló erők, az irodalom öntudatának — mondhatnánk így is: öpismeretének — az,
