Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - FIGYELŐ - Tóth László: A földön maradni (Dušan Kužel: Kitérő egyenesek, Madách 1971)

nyait. Az elbeszélések két síkon futnak: az események folyását-alakulását minduntalan visszaemlékezések szakítják meg, tehát párhuzamosan kísérli meg az ok és az okozat összefüggéseinek vizsgálatát. A lírai betétek, a szinte már a prózavers lüktetésével azonos rezonanciájú részletek szuggesztívebbé, jelenidejűbbé teszik a visszaemlékezéseket. A harmadik elbeszélés szerkezetét a szerző Páráinak a Vihar a lombikban című regényében kialakított módszere alapján építette meg. (V. Páral: Soukromná víchrice — Mladá fronta, Praha 19R6). Ahogy Páral regényében a központi alakok ugyanazokat a történéseket önmagukban különbözőképpen, egyéniségük szerint élik át, a Kitérő egyenesekben is ugyanazokról a történésekről nyerhetünk képet a fiú és a lány elbeszéléséből. Csakhogy itt a sorrend fordított, és ezzel Ku- želnek sikerül elérnie azt, hogy központi alakjait árnyaltabban tudja megrajzolni. Visszaemlékezéseiben a fiú az adott konfliktustól jut vissza a lánnyal való megismerkedésének pillanatáig — tehát föltehetően idealizálni szeretné őt —;

míg a lány elbeszélésében a megismerkedéstől jutunk el a konfliktusig — a női hős tehát föltehetően fölmér, összegez. Az összegezés pedig már a felelet, a problémák pozitív megoldásának első foka.

„Ügy döntünk — a földön maradunk“

— ezekkel a szavkkal fejezi be könyvét Dušan Kužel, aki Peter Jaroš, Vincent Šikula és Rudolf Sloboda mellett a fiatal szlovák prózairodalom egyik legegyénibb hangú képviselője. Az emberi viszo- nyok-viszonyulások vizsgálatával, a kifejezés új, lényegre törőbb lehetőségeinek kutatásával a magyar olvasó előtt is jelesre vizsgázott. Mert a földön maradás már maga a felelet, a problémák megoldása és vállalása.

A fordítás Reszeli Ferenc munkája. Egy-két elszórtan előforduló következetlenségtől, kevésbé szembetűnő szlovakiz- mustól eltekintve, első fordításkötetével ő is a földön maradást választotta: megállta á helyét.

Tóth László