Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

Gyóni próbálja megtalálni helyét az életben, következnek a vidéki újságírónak a szó szoros értelmében vett „vándorévei“. Állomásai: Dabas, Sopron, Szabadka. Főként a Soproni Napló szerkesztőségében töltött évek voltak számára jelentősebbek, termékenyebbek. Előbbi egy esztendei pesti tartózkodásának eredményeként kiadja Szomorú szemmel című kötetét (1909, Lampel kiadása, Budapest). Ezen még határozottabban érezhető Ady erős hatása; Ady költészete épp akkor vált az új költészeti és társadalmi áramlatok zászlajává. Gyóni verssel is fordul Adyhoz, bár személyes fenntartásai vannak. Fáradt üstökösnek nevezi, de fénykévéjéről, fénysörényéről, mágnes- szekeréről beszél. Hangot kap verseiben a divatos ördögimádás s a búcsúzás a „betlehemi játék“-tól.

Gyóni minden törekvése, hogy tartósan kikössön valamelyik lapnál, egyre-másra kudarcba fúl. Pesti, soproni, pozsonyi barátai segítik, de mindez csak ideig-óráig használ. Ebben az időben néhány epizódszerelem után két megrázóan mély szerelem ihleti meg, s ezek közül a második lesz az uralkodó. Ebből az érzelemből bontakozik ki harmadik könyve, az Élet szeretője. Ezek a versek 1909 és 1914 között íródtak, de csak 1917-ben láttak napvilágot. A költő akkor már Krasznojarszkban volt. A kötet verseinek nagy része mélabús szerelmi költemény, s igen erős Vajda- és főként Ady- hatásokat mutat (motívumain, képein, sőt szóhasználatán érezhető a hatás).

Az akkori magyar költészet nesztorához, a Kiss Józsefhez írt versen, a Bácskában vendégszereplő Lola Tesi orosz hegedűművésznőt ünneplő különös költeményen kívül van e kötetben egy rendkívüli vers, amely állja az időt. A címe: Cézár, én nem megyek.

Hogyan keletkezett, s miről szól, hogy két-három későbbi Gyóni-verssel együtt fenntartja a költő nevét és életművét?

A költemény háttere Bosznia-Hercegovinának 1908-ban történt úgynevezett annek- tálása, az akkor már általános európai feszültség és az Osztrák-Magyar Monarchiában elrendelt részleges mozgósítás. Gyóni is bevonult úgynevezett hadgyakorlatra, s mint közkatona követ tör Korneuburgban meg Szarajevóban. Rabnak érzi magát, s 1909 tavaszán születik meg benne az allegorikus költemény: Cézár, én nem megyek. 1912- ben jelentette meg Sopronban. Kihallgatta miatta az akkori ügyészség. A háború alatt és később a vers szavalása miatt per támadt, de a magyar kúria felmentő ítéletet hozott.

Az Élet szeretője című könyvhöz már mint bevonult katona jutottam hozzá. Ugyanolyan érzések, indulatok töltöttek el, mint Gyónit, csak más okokból. Akkor már mint öntudatra ébredt szlovák fiatalember kétszeresen éreztem az ellenszenvet, az undort, úgy, ahogyan ötven évvel később megírtam Stlp hanby (Szégyenfa) című írásomban. A Gyóni-könyvet Nyitrán vettem meg, s mélyen emlékezetembe vésődött épp az említett költemény. íme, a szlovák fordítása:

Cézár, ja nepôjdem

Cézár, én nem megyek

Divých hôr štíty plávajú v krvi, Záplavy krvi-povodne.

Orgie smrti a mňa na ne Cézarov rozkaz zve.

Vérben úszik vad hegyek orma, Paskolja vér, paskolja ár.

S engem a halál-dáridóra Cézár parancsa vár.

Opustiť všetko sväté, drahé obilie, ženu, víno, spev. Cézarov rozkaz nemilosrdný. Na smrť rab! Treba pliev.

Itt hagyni minden szentet, drágát, Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét: Cézár parancsa nem kegyelmez. Kell a halál-cseléd.

Pozbieral som už batôžtek skromný. Odchod! Joj, ako, ako len?

Divých hôr štíty plávajú v krvi. Cézar, ja nepôjdem!

Már összeszedtem kis cókmókom. Indulni kell. Jaj, hogy lehet. Vérben úszik vad hegyek orma. Cézár, én nem megyek.