Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

Emil Boleslav Lukáč

emlékezés (jyóiti (jézára

Csodálatos, milyen sok különféle ösztönzés és körülmény játszik közre csaknem minden költő indulásában, s mennyi minden jut ebből kisebb-nagyobb szerephez természetesen később is, sőt valójában állandóan, a költők formálódásában és átformálódásában. Akadnak talán kivételek is, akikre illik a régi latin jelző: „poeta natus“, csakhogy bennem ez a meghatározás kétségeket ébreszt. Hiszen a legnagyobb „natúrzsenik“ (például Petőfi, Rimbaud) valóban meteorszerűen tűntek fel, s életrajzi adataik mégis elárulják az említett ösztönzéseket, indítékokat, amelyek származhatnak akár olvasmányaikból, tanulmányaikból, akár az élet adta közvetlen impulzusokból.

Valami mégiscsak hatott az ő esetükben is, ha másra nem, hát arra, hogy a bennük meglevő, a belső forrás kitörjön.

Egy (nem egyetlen) ilyen ösztönző véletlen élmény, kontaktus lett számomra találkozásom egy aránylag kevésbé ismert, helyesebben mondva, félretett, de a maga módján mégis tragikusan nevezetes magyar költő, Gyóni Géza életpályájával és művével.

Az én személyes indítékomon kívül van elég más általános és ma is érvényes ok, amely miatt érdemes, sőt szükséges nálunk, szlovákoknál mint szomszéd népnél és a Szovjetunióban is megemlékezni erről a magyar költőről.

Gyóni Géza 1884. június 25-én született a Pest megyei Gyónón, s 1917. június 25-én halt meg Krasznojarszkban, és ott van eltemetve.

Nézzük hát meg közelebbről (persze az én emlékeimen keresztül) ennek a magyar költőnek pályáját és életművét.

Miért csak most, miért ilyen későn? Ennek is megvan a maga különös, időszerű előjátéka.

Nemrégiben találkoztam a Mihály-kapuban egy barátommal, aki lelkes műbarát, sőt buzgó műgyűjtő. Lakása valóságos kis múzeum. Sokszor akadunk össze az antikváriumokban.

— Volna valamim az ön számára. Egy családtól kaptam, ők az előző lakók otthagyott holmija közt találták.

— És mi az? — kérdeztem.

— Egy magyar verseskötet az első világháború idejéből. Csak az a furcsa, hogy nem a régi Magyarország területén nyomtatták ki.

Gyorsan váltott az eszem, s alig tudtam leplezni izgatottságomat.

— Nem ez a címe a verseskötetnek: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett? S nem Gyóni Géza a szerzője?

— De igen, igen, az az a könyv.

— Hozza el nekem, adok cserébe egy példányt a saját verseskötetemből.

Másnap megkaptam a szóban forgó Gyóni-kötetet, méghozzá egy szép, hibátlan példányt. Izgatottan, megilletődve vettem kezembe. Ez az, a szerző írói neve mellett zárójelben közli eredeti nevét is: Gyóni (Áchim) Géza. Nyomtatták és kiadták Przemysl-