Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Gágyor József: A galántai járás gyermekjátékai (Részlet egy készülő gyűjteményből)

Kácso, ká eso, pi- ros ká- eso, Ki ja pár-ját nem ta - lál- jo,

Ke- res-sen ma-gá-nok.

A dal utolsó szótagának kimondásakor a párok leeresztik a kezüket, egyet fordulnak, mire a középen álló játékos valamelyiküket elkapja. A fordulás után minden játékosnak párt kell cserélnie. Aki pár nélkül marad, az megy középre.

(Somogyi Katalin, 12 éves, Kismacséd 1970]

Karmos mama

Legtöbbször a falu mellékutcáiban játsszák, kerítések előtt. A kerítéskapu két oszlopára két egymással párhuzamos, a kerítéssel derékszöget alkotó, kb. 4 lépés hosszú csíkot húznak, amit egy, az ajtóval párhuzamos egyenessel összekötnek. Ennek az egyenesnek a közepe táján kijelölnek egy kb. 2 lépés nagyságú „ajtót“, a bekerített rész közepére pedig egy kb. 15 cm sugarú kört rajzolnak.

Ezután a gyerekek — fiúk, lányok vegyesen — megválasztják a ..kormos mamát“. Ez úgy történik, hogy valamelyikük 16-ig vagy 20-ig számol, miközben sorra megérint mindenkit. Akire az utolsó szám jut, az a kormos mama.

A kormos mama a földre rajzolt kör közepére áll, néha öreg söprü vagy bot van a kezében. A többiek odamennek az „ajtó“ elé, kezükkel le s fel hadonásznak, közben mindnyájan énekelnek:

Kor - mos ma- ma, Kor mos ma-ma, Kor-mos ma - ma, stb.

A kormos mama megsokallja a gyerekek csintalanságát, s a körből kilépve az ajtón keresztül a szétrebbenő gyerekek után fut. Akit sikerül megfognia, a játék ismétlésekor az lesz az új kormos mama; ha senkit sem tud elcsípni, újra ő marad kormos mamának.

(Ivancsík Ágota, Popluhár Anna, 13 évesek és Pszota Emília 15 éves, Kosút 1970)