Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Zalabai Zsigmond: Más szemmel — más szóval (jegyzet)
Zalabai Zsigmond Költői nyelvünk a szókincs oldaláról (Vázlat) Ös éjszakából ide értem ebbe a szupervilágba s belevakulok a túl nagy világosságba füstbe illatba koromba ezer ágú létbe örök csavargóként mindig visszatérve mint aki nem emlékszik milyen szavakat mondott tegnap mint aki nem tudja hogyan múlik felette el egy nap mint aki nem érti miért hal meg egy mondat — akad meg a szemem Gál Sándor Láz és rontás című versének néhány során, s akaratlanul is felmerül bennem a kérdés: mi feledtette el a költővel a tegnap mondott szavakat, miért nem látja tisztán, világosan, „hogyan múlik felette el egy nap", miért érzi, hogy „meghal egy mondat“? Válaszképpen idézzük Voznyeszenszkij Ködös utcájának néhány sorát: Minden darabokban. A tárgyak felbomló, kusza szá\ak. Az emberek: kilazult csavarok. A nyugtalanság, a bizonytalanság tehát a kor, a XX. század, az egyre bonyolultabbá váló „ezer ágú lét“ következménye. A környező világ egyértelműsége eltűnt, egyöntetűsége szétrobbant, harmóniája felbomlott. Még a tárgyak is elvesztették változatlanságukat. A világ dolgai közt új és új kapcsolatok teremtődtek, máról holnapra az egymástól távol eső tárgyak is új és új viszonylatokkal kötődnek egymáshoz, tegnap még elképzelhetetlen, ma még váratlan és meglepő, de holnap már természetesnek talált asszociációkat hívnak életre. „Századunk a metamorfózis, a változások kora. A fenyőfa manapság perion vagy plexi-üveg rakéta. Bolyhos szilon pulóverem éjjel fényőkről álmodozik, s hallja bársonyos őseinek tűlevelű susogását..." — idézem, ezúttal prózában, megint csak Voznyeszenszkijt. A művészet — Arisztotelész óta már-már agyonkoptatott meghatározás — mimézis, tükrözés. A megváltozott valóságot tehát megváltozott — megváltoztatott — eszközökkel kell (és lehet) visszaadnia. A tegnapi szavak és mondatok sorsa csak a halál: a kimerülés, a színvesztés, a fakulás lehet. Ezt a veszélyt ismerte fel Voznyeszenszkij, aki költői nyelvét a szó szoros értelmében a huszadik század képére „kalapálta ki“ — acélból, fémből, plexi-üvegből és duralumíniumból. Módszere minden kétséget kizáróan tudatos. Kerüli a nyelvi kliséket, az elkoptatott frazeológiát. A „remeg, mint a nyárfalevél“ féle köznyelvi fordulatok helyett kötetében ilyen sorokat találunk: 7 33 más szemmel-más szóval
