Irodalmi Szemle, 1971
1971/10 - Lazar, B. F.: Árnyak Háza
— Ügy gondolom — mondta, és hangjából elröppent az élet hogy inkább megyek és lefekszem. Amikor horkolni kezdett, a környékbeli madarak abbahagyták éneküket. S hallgattak három teljes hónapig, amíg én a kikötőben zsákoltam. Ezalatt elengedő pénzt kerestem. Az elegendő pénzen vásároltam egy kocsi deszkát; az egy kocsi deszkából pedig összeeszkábáltam egy óriási ládát. Az óriási ládába azután Terka belehelyezte a Nagy Férfi árnyékát. Kezem fölhorzsolódott, de a fejem tiszta volt. Fáradtan telepedtem le a földre, s vártam, mi fog történni. Terka fölém hajolt... — Biztosan fáradt vagy — mondta. Simogatta a fejecskémet, vakargatta a fülem tövét, és gyengéden suttogott. Azt mondtam, hogy lefekszem. És azt, hogy holnaptól újra rendesen elkezdek iskolába járni. — Nem — mondta Terka. — Már nem vagy kicsi. Már nem vagy kisfiú. Ma bemelegítem számodra az apukád ágyacskáját. Amíg levetkőztem és elraktam ruháimat, az apukám ágyacskájából már messzire érezhető kellemes meleg árad. Ágyba bújtam, és azon nyomban elaludtam. Éjszaka váratlanul fölébredtem. Nem tudtam, hány óra van, és szerettem volna kinyitni az ablakot. Az ágyacska jól átmelegedett. Terka mellettem feküdt. Mosolygott — ugyanúgy, mint valamikor régen —, amikor még pólyás voltam. A szeme csillogott. Elérkezett tehát a jutalom órája; hirtelen az a másik is én voltam. Csak néztem ... Ardamica Ferenc fordítása Janko Alexy: Falun (1956]
