Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - FIGYELŐ - Kulcsár Ferenc: Gyufát meg kenyeret meg Magyar Szót
Tolnai Ottó költői profilját a forradalmi szelekben vizsgálhatjuk legkövetkezetesebben. Számára az emberi élet minden órája, perce forradalom, izgalmas történések sora, mely párhuzamba állítható a valódi forradalommal. Két síkon fut költészete: korunk forradalmi és értelem által a köznapok tetteit is forradalmivá alakítják. Ez az analógia tartja mozgásban verseit, az áttételek feszültséget keltenek. A magányos ember lázad. Az alany magára marad, egérlyukba kényszerül, de az előnyös formája a lázadásnak (bár groteszk, ironikus allegóriái és szimbólumai kiábrándulást is érezhetnek): „barátaidat / jobbról balról középpről / f élj altad / barátaid / jobbról balról középről / j élj altok / ki-ki magánzárkájában / külön-külön küblink van / a forradalom is úgy érik / mint a sajt / fele űr / jele bűz és mégis gurul / súgólyuk körül / körbe-körbe jár“ (SAJTÜREGEKET MABASBA...) Biztosítja-e a kor ezt a magatartást? Hiszen „éhesek vagyunk / új jelrendszer analjabétái", hát legalább... „börtönünket J börtönünket / bolondokházával ne cseréljék". Gerilladalok Az utolsó ciklus szerkezetileg önmagába záruló kört alkot. A gyermekkor visszhangja (halálosan komoly harcaival) szüntelenül felhangzik a jelenben — „a koponya / nagy gombaként jehéredik át / idő gátján" — erre épül a párhuzam egyik „görbéje“, a másik „görbét“ a kubai gerillák harca (Che Guevara) alkotja. A cikluscím arra utal, hogy a költő a gyermekkort (és a jelent) a gerillaharcosok sorsával azonosítja: így indul a ciklus — a költő ugyanazt teszi (tenné), mint Che Guevara az Andokban. Erre épül az ötven dal, a költő végig „mezei pókot piszkálva / ugrásra készen hasmenéssel“ helyzetben van. Fantasztikum és szójátékok keverednek a versekben, néha kérkedően, néha gúnyo- lódón. Viktória című versében így ír: „magyar kisiparosok gazdag nyomdászok / bos- nyák albán barakklakók I és én a költőjük / szeretünk itt / akár a kötéltáncos / cipő- pertlijén J a Telep és Újvidék között". A költő elvegyül a keverék tömegben, költőjüknek vallja magát. Kesernyés groteszkbe csap át a vers, fantasztikumban oldja fel Victoria (a győzelem istennője) bűvészmutatványát. Meseszerűvé teszi, mintha ki akarná gúnyolni a kisiparosok, nyomdászok, barakklakók tehetetlenségét. E tehetetlenséget meseszerű iróniában feloldó helyzetet többször megismétli. Ami a gyerekkorban megtörténhetett, az most is megtörténhet, de a cukrász jégvermébe el lehetett és most is el lehet bújni, mert „bevehetetlen vár a torta“. Kis történetek sorozata a ciklus, melyekben egyre-másra ismétlődnek a groteszk, a fantasztikum, irónia, gúny elemei. Kötekedések, könnyed stílusban. Helyzetkomikumok sora látszatra (de csak látszatra) mindmegannyi apró összeütközés ember és ember között. Hatalmi és helyzeti visszaéléseket gúnyol ki könnyedén, de kegyetlenül. Rendőrök, katonák, előítéletekkel terhes ostobák kerülnek görbe tükör elé. Rövidke, komoly „komédiák“ az egyes versek, találó metaforákkal zsúfoltak. Nyelvileg legjellemzőbb vonásuk az egyfajta stílusromantika; rengeteg bennük a zsargonelem, az idegen, a köznyelv által alig használt kifejezés. * A gyermekkor — tartalék egész életre. Meg lehet vele magyarázni a bonyolultabb kétségbeesett pillanatokat. A gyerekkor jelentősége megnő: „minden gyerek / eltöri legalább egyszer a kezét J van akinek a szemét is kilövik / jolyóba fullad / s ha a folyó kiapad / mammutcsontok kerülnek elő". Élni és lázadni. Tertium non datur. Az „Ös-szeméremcsont kapuját“ (Marsall) átlépő gondolkodó homo erre a sorsra ítéltetett. Aztán az értelem, ez az elátkozott és dicsőített emberi adottság vagy elrontja, vagy felmutatni és megvalósítani igyekszik az ember „jó“ lehetőségét. Tolnai, bár néha túl közel áll a dolgokhoz és történésekhez (talán tudatosan), s így csak részeket lát, a jó lehetőségeket feszegeti; azzal, hogy gátoló előítéleteket leplez le, az elferdített, kényelemből vagy aljasságból rosszul magyarázott történelmet a mai lehetőségek legnagyobb nyíltságával és elfogulatlanságával látja és írja meg. Nem „irodalmiaskodik“, az új érzéseket nyíltan tárolja. Tolnai Ottó tehát valóban egy „új szenzibilizmus“ megvalósítója, a költészet „igazi dimenzióinak felvTl- lantója“. A kötetet a szerző kollázsai illusztrálják. Kulcsár Ferenc
