Irodalmi Szemle, 1971
1971/9 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: A reménykedés kapujában (Gondolatok Buda Ferenc Roham című verséről)
ban az életben mondanak ellent a kispolgári begubózásnak, a mámorokba való menekülésnek éppúgy, mint az álmélységekkel hivalkodó cinizmusnak, mocsár-filozófiának." A kritika szabadságáról szólva elmondja, hogy egyesek összetévesztik a kritika szabadságát a rágalmazással. A kritikai sajtószabadság nem azonos egyik vagy másik tollforgató felelőtlen vagdalkozásának szabadságával, és nem azonos a „szívinfarktust okozó szabadsággal“ sem. Lehet szenvedélyesen vitatkozni — másképpen nem is lehet —, odaállni egy igaz ügy mellé egy rossz ügy ellen. De nem lehet nemtelen indulatokkal, klikk- és csoportérdekek alapján. Ez ellen fel kell venni a harcot. Ha az ideológiai harc terén szerzett tapasztalatainkat vizsgáljuk az elmúlt évtized során, láthatjuk, hogy Aczél György következtetéseiben akár csehszlovák példákból is kiindulhatott volna. Az ideológiai és politikai összefüggések alapos ismeretét tükröző kötet egyértelműen bizonyítja, hogy a szocialista és kapitalista társadalom közt folyó ideológiai küzdelem nem szünetel, mégha az eszközök és módszerek változnak is. Az Eszménk erejével gyűjtemény értékes hozzájárulás a szocializmussal ellenséges nézetek felismeréséhez és leleplezéséhez. Nemcsak magyarországi vonatkozásokban, hanem nemzetközi viszonylatokban is. Somogyi Mátyás A reménykedés kapujában (Gondolatok Buda Ferenc Roham című verséről) Nagy formátumú, de vékonyka s mindössze huszonhárom verset tartalmazó füzet: ez Buda Ferenc legújabb verseskötete. (Ébresszen arany síp, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970.) Már az egyszeri beleolvasás is sejteti, s a ciklusok hiánya is igazolja, hogy a költő ezúttal nem szerteágazó gondolatok közvetítésére törekedett, hanem egyetlen, de annál figyelemre méltóbb problémára irányította figyelmét: kötetének témája, központi magja a gond, ez a mindig jelenlevő, kikerülhetetlen, de természetes és szükségszerű emberi állapot. „Az ember életében a gondé" — fogalmazta meg Herder, a filozófus, s ezt a gondolatot demonstrálják Buda Ferenc versei is. „Nő csak a gond, / görcsös, nehéz fa, / magas fa. / Ráforrt az én kezem és szívem / a vasra" — írja egy helyütt. „... felnőttem én is, mint más, dologra / akár az apám s az anyám: a gondra" — vallja a Lennék kisgyermek című versben. A gond szimbóluma a sár is. (Lásd a „mély sár a falun / sárpatak / sárfolyam“ és a „lábam előtt sár fölfakad" motívumokat!) Buda Ferenc szüntelenül „veszélyes övezetben“ jár: lépteit lefogja a sár, föléje „Január baltanyél-kopár fái hajolnak“ (Liliom és korbács), lába alatt a pusztulás jelképei: „roncsolt levél / ősz fű, / alul rohadt gyökér", s ezek a szimbólumok nem véletlenül emlékeztetik éppen a gondokozó és gondszüntető, de mindenképpen a gonddal kapcsolatos munkára (s e helyütt talán nem fölösleges megemlítenünk, hogy munka szavunk a szláv muka (,kín’) szóból ered!), s a zengő fűrész jut eszébe, „az a villanymotorra szerelt harapós / acélszörny, akit / etetni kellett, / síró áldozatokkal, / mint a mesebeli sárkányt" (Szólaljatok.) Zárt világban élünk, melyből nincs kiút, nincs menekülés (kivéve — már amennyiben ez menekülés — a halált), s a tér és idő koordinátarendszere megszabta mozgási területen belül egyetlen önmegváltási lehetőségünk: a küzdés a gonddal, pontosabban: a gond ellen, még pontosabban: küzdés a gond leküzdéséért. A küszködés kísérőzenéje pedig — bizonyítja Buda Ferenc kötete is — hol a reménykedés, biztatás, fohászkodás moll- akkordjaiban, hol a lemondás, csüggedés, megfáradtság vascsörgésű dúrakkordjaiban zendül fel. Budát is a megtorpanás és az újrázás, a csak-azért-is nekifutás lendülete jellemzi. Erre a moll—dúr váltakozásra épül az egész kötet (bizonyításképp most csak egyetlen példát az előbbire és utóbbira is az Ébresszen aranysíp, illetve a Csillag les rám címek felsorolásával), de a fenti két-, sőt: többszólamúság egyetlen versen belül (Roham) is kimutatható. Lássuk tehát a költeményt:
