Irodalmi Szemle, 1971
1971/9 - FIGYELŐ - Somogyi Mátyás: Eszménk erejével (Aczél György könyvéről)
Eszménk erejével* (Aczél György könyvéről) A kötetben közzétett beszédekben, tanulmányokban és cikkekben Aczél György olyan kérdésekről mondja el véleményét, amelyek tartalmuknál fogva bennünket is közvetlenül érdekelnek. A szerző (a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára) magyarországi tapasztalatok alapján elemzi az ideológia, pontosabban szólva a művelődéspolitika terén jelentkező irányzatokat, nézeteket. Ismertetésünkben csupán vázlatosan, a teljesség igénye nélkül tájékoztatjuk az olvasót a magyar testvérpárt Aczél György elvtárs által megfogalmazott megállapításairól, amelyek, úgy véljük, nemcsak magyar, hanem csehszlovák vonatkozásban is figyelemre méltók. A kultúrát érintő elvi kérdésekkel foglalkozva Aczél kitér a békés egymás mellett élés és az ideológiai harc összefüggéseire is. Abból az alapelvből indul ki, hogy a békés egymás mellett élés koncepciója politikai, nem pedig általános ideológiai, világnézeti kategória. Újra meg újra ki kell mondani és a gyakorlatban érvényesíteni kell azt az alapigazságot, hogy a proletár és burzsoá ideológia közt nincs és nem is lehet békés koegzisztencia. Ellenkezőleg: a békés egymás mellett élés viszonyai között a kulturális élet rendkívül fontos harci tereppé, az osztályharc igen fontos színterévé, gyakran a nyílt ideológiai ütközetek területévé válik. Elzárkózni a polgári világtól nem lehet: világos, hogy nem is óhajtjuk az elzárkózást. A kapcsolatok hívei vagyunk, abban a meggyőződésben, hogy a mi eszménk a vonzóbb és erősebb. A kötetben a szerző többször kitér a kontinuitás és a diszkontinuitás kérdésére. Egy Lukács-interjúra reagálva leszögezi, hogy a diszkontinuitás egyoldalú hangoztatása nem jól tükrözi a valóságot. Nincs kontinuitás a személyi kultusz és a hozzá kapcsolódó torzulások, másfelől a lenini normák helyreállítása alapján funkcionáló mozgalom között... de amikor a személyi kultusz negatív hatásai elmélyültek, akkor sem szűnt meg a szocializmus, hanem e torzulások ellenére is szocializmus volt és maradt. Vajon nem a szocializmus életképessége mellett érvel-e az a tény, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák a személyi kultusz ellenére is történelmi eredményeket értek el? A magyarországi új gazdaságirányítási rendszer is a kontinuitás mellett érvel. Aczél szerint bevezetése csak azért vált lehetővé, mert az elmúlt időszakban, különösen az utóbbi tíz évben, a magyar nép a termelőerők és a termelési viszonyok fejlesztésével megteremtette ennek az alapját. A kötet más helyén ezt olvashatjuk a kontinuitással és a diszkontinuitással kapcsolatban: . a csak kontiniutást, a történelem folytonosságát hangsúlyozó álláspont ugyanúgy hamis, mint a csak diszkontinuitást, a szüntelen történelmi újrakezdést hangsúlyozó felfogás. Egyetlen néppel sem lehet mindennap újra és újra megtagad- tatni azt, amit tegnap kínok és keservek közt megteremtett.“ Az imperialista ideológiai diverzió, fellazítás egyik célja, hogy éket verjen a szocialista országok közé. Propagandájuk előszeretettel emeli ki az egyes szocialista országok sajátosságait. „Határozottan szembe kell szállni minden olyan nézettel, amely a nemzeti sajátságok emlegetésével, túlhangsúlyozásával lényegében a szocialista világ egységét kívánja megbontani. Ez a védendő, s őrizendő egység azonban nincs ellentétben a formák sokféleségével, a sokszínűséggel. Már önmagában is ellentmondás, hogy a szocializmus hazai (magyarországi) útját mint valami »modellt« emlegetik, * Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970
