Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Mészáros László: Aforizmák
A kockázat ökonómiája: a nyereség lehetséges, a veszteség biztos. ■ Mindenki szívesen mesél arról, ami mással történt meg. ■ Az erkölcshöz is szépérzék kell. ■ Egyes gondolataink megszületésével szinte mi is újjászületünk. ■ Sokan azt hiszik, hogy ha meghallgatjuk őket, már egyetértünk velük. ■ Csak egyszer halunk meg, de mindennap meghal bennünk valami. ■ Azért önmagunktól se sajnáljuk néha a mosolyt. ■ Csak az jelenthetne némi megváltást az emberek számára, ha sikerülne meggyőzni őket, hogy nincs megváltás. ■ Sokszor az ember a világot még csak elfogadná olyannak, amilyen, de önmagát már nem tudja elfogadni. ■ A legtöbb szent először eretnek vagy vértanú volt. ■ A szépség egyformán ihlet jőra is, rosszra is. ■ Nem lehet sokszor új életet kezdeni, mert akkor örökké zöldfülű marad az ember. ■ Minden élet kísérlet az élet értelmének meghatározására. ■ Mivel az élet értelme nem lehet adott, senki sem veheti el tőlünk. ■ Az igazi házasságot nem fenyegetheti a megszokás, mert nem lehet megszokni sem a vizet, sem a levegőt. ■ Születésünk kétségtelenül sorsszerű: a sors elvesztett bennünket. Rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e önmagunkat. ■ Mióta egyenrangúak vagyunk, a nőknek is be kell bizonyítaniuk, hogy nők. ■ Nincsenek elveszett nemzedékek, csak elvesztett nemzedékek vannak. ■ Az emberiség tragédiája az, hogy az emberi tudás és az emberiség között alig van összefüggés. ■ Az agy nem korlátlan uralkodónk, ezért kényszeríthetjük arra, hogy gondolkozzon. ■ Az ÉLET legnagyobb akadálya az, hogy élni kell. ■ Csak az lehet elmaradva a divattól, aki lépést akar tartani vele. ■ Ne bántsuk szegény nőket, hisz van elég bajuk önmagukkal... ■ Az absztinenciában az a legnehezebb, hogy mások ihatnak.
