Irodalmi Szemle, 1971

1971/8 - Gál István: Reményi József levelei

említettem) s persze örömest venném a Magyarok c. irodalmi folyóiratot. Hátha el- küldhetné. A „Köznevelésit is szeretném látni, az „0] Magyarország‘‘-ot, s talán az „Oj Idők“-er. A levelében szuggerált témák „jönnek nekem", hogy stílusos újságírói módon fejezzem ki magam; persze verseket is szeretnék elhelyezni.

10. Verseimmel eddig, egy-két eset kivételével, (Ignotus ismertető cikke ebben a tekintetben a legmeghatóbb) nem volt langyos sikerem sem a magyar életben. Siker alatt figyelembevétel értendő s nem taps. Megértem a hazaiakat, ha cikket és tanulmányt akarnak tőlem; megbecsülöm ezt az érdeklődést, s mindig igyekeztem ennek az érdeklődésnek eleget tenni. De én nemcsak szolgája vagyok a szellemnek s adatok közvetítője, hanem a lélek naivja is, s a lélek tudatos ritmusa. Ismerem minden érdemes, sőt kevésbé érdemes magyar költő munkáját; a hiúság problematikus érdekeit nem szolgálhatják verseim, mert hiúságom az, hogy túlvagyok rajta. Szóval a „self- expression“ indítóokán kívül, amely lényegesen összefügg az anyanyelv lelki és technikai felelősségével, mint magyar kulturális tett is számításba jöhetne olyik költeményem. Amellett az a sajátságos és érdekes, hogy mostanában — a múlandóság realisztikus romantikája — vers-ösztönöm érettebb, mint valaha volt. Hinni szeretném, hogy nem szentimentális, hanem esztétikai okoknál fogva olyan folyóiratok, mint a Magyarok vagy az Oj Idők, (felteszem, hogy az elv az irodalom komoly és bátor szeretete) kíváncsiak lesznek verseimre. Ha nem, az se baj, de jólesnék.

11. Ha kritikára érdemes magyar könyveket küldhet vagy küldethet, számíthat arra, hogy ezekkel a könyvekkel foglalkozni fogok, ha röviden is, valamelyik erre való amerikai folyóiratban. Mostanában indult meg egy új havilap, „The World in Books“ címmel, s megkértek, hogy magyar műveket én ismertessek nekik.

12. A postát lakáscímemre szíveskedjék küldeni vagy küldetni: Dr Joseph Reményi, 10321 Ashbury Avenue, Cleveland 6, Ohio. U. S. A.

Reméllom, hogy mindenre válaszoltam, amire levelében utalt. Keresztury Dezső barátomnak, kérem, adja át üdvözletemet, s közölje vele azt is, hogy szívből örülök kultuszminiszteri pozíciójának. Szellemi és emberi integritását mindig becsültem. Ismeretlenül feleségét is üdvözlöm, s gyermekét ölelje meg helyettem.

Baráti köszöntéssel: Reményi József

2.

1946-0,kt. 4.

Kedves Barátom:

Tudom, hogy a póstaösszeköttetés Magyarország és Amerika között még mindig bonyolult — legalább is hosszadalmas — mindamellett válasza már jó ideje esedékes volt, s miután nem kaptam Öntől értesítést, elhatároztam, hogy újra írok. Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre:

1. Megkapta-e könyvéről írt magyar nyelvű ismertetésemet, amely hónapokkal azelőtt a clevelandi Szabadságban jelent meg?

2. Kézhez vette-e a Books Abroadban közölt angol nyelvű ismertetésemet két művéről?

3. Az American Slavonic and East European Review háborús számait kézbesítette-e a posta?

4. Megkapta-e néhány angol nyelvű tanulmányom „offprint“-jét? Ha jól emlékszem, elküldtem címére Babits és Móricz tanulmányaimat.

5. Tud-e arról, hogy Juhász Gézának, a Magyarok szerkesztőjének elküldtem a háború alatti amerikai irodalomról írt cikkemet, amelyben inkább tények ismertetésére szorítkoztam, mint alapos elemzésre? Juhász sem válaszolt.

6. Hazai lapokat alig látok. A Magyarok c. folyóirat még egyáltalán nem került elém (más folyóirat sem), ennélfogva nem tudom, hogy verseim — szegény, magányos, magyar verseim — „méltónak“ találtattak-e közlésre.

7. Irodalmi szempontból, az amerikai magyar keretek között, nem beszélhetünk szellemi életről. Vájjon a hazai kálvária módot ad-e az irodalmi szellemnek arra, hogy végre megnyilatkozzék?