Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Keszeli Ferenc: Félelem (vers)
gyalog a tűzben füstön nem kiméivé szállásom rozsdamart lakat hajnali álmok gyorsanölő mérge érleli a nappalt rakja a falat lótusz-ölű szeretők gyújtogató csókja rozoga kellék csak mint ló alatt a sámli kimérem álmaim dekákra kilókra gyiilevész konclesők tessék sorbaállni Virágkehelybe merül az alkonyat, törzs nélkül tele'nek a fák, tűzbiztos hóba döftem jobbomat, két irányba jár a remeterák. kezedben görbe szilfabot hagytál páratlan lábnyomot fél pohár tengerbe ölted önmagad fél pohár patak íme rám marad Adott az ölelés, adott a születés, — életem közepét bonckések nem lelik. Hogy is lelnék, dehogy le'ik, hiszen a halált keresik. Idővisszhang: Régi utca, régi műhely, régi mester, órásmester! íme két karóra, pontos mind a kettő, e két időgépből egyet készíts nekem! És bolondnak ne vélj vén időszerész. Járjon az egyik visszafelé s születésem percéig meg ne álljon! ADOTT A KÉT MŰSZER S KÉTSZER AZ EGY TDÖ MÁR NEM AZ ELMÚLOTT MÉG NEM AZ ELJÖVÖ „... Egy valóban bizarr ötlet alapján, elektronikus számológép segítségével pontossági vizsgálatnak vetettek alá két karórát. Az egyik törött volt, s nem járt, a másik naponként egy másodpercet késett. A megfelelő adatok betáplálása után az elektronikus számológép azt válaszolta, hogy az az óra a rossz, amelyik naponta egy másodpercet késik, mert csak 120 évenként egyszer mutatja a pontos időt, ellentétben a törött, álló órával, amelyik minden huszonnégy órában kétszer mutatja a pontos időt.“ Lóránt János: Raposka
