Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - HAGYOMÁNY - Darkó István: Csallóközi halászat

nagyháló. Elkészítéséhez, halásznyelven: beállításához, amely bizonyos ünnepélyességgel járt, nagyobb hozzáértés szükséges, mint bármely szerszáméhoz. A halászóhely megteremtéséhez, a tanyavetéshez használták, és ezt a helyet foknak nevezték. A téli jeges halászatnál is mindig partra halásztak vele. A folyóvízben, amelyet a csallóközi halász húvak néven nevez, négy ember is 'kell a halászatához. Egyik végét a kispa- tyú\ial a laptáros a parton vagy a part közelében tartja, míg a hálót a kitevő halász ki nem rakja a vízbe. Az alattságot, a hálóhúzó kötelet folytatólagosan eresztik a vízbe.

A csallóközi öreg-dunai halász másik érdekes szerszáma a balinháló. Valamikor bizonyára balint fogtak vele, a ma már egészen ritka ezüstballnt, a régiek őshalát. Innen származik a neve, hisz valamikor még sok balin volt a Dunán. Nevezik néhol kecsege- hálónak is, s a márna, vagy a keszeg fogására használják. A háló végére úsztató van kötve: ez a kutya, amely lehet sajtár is, nyargalóbárka, vagy csak közönséges fadarab. A balinháló többi részét is ősi nevekkel jelölik.

Nagyobb szerszámok még a tükörháló, amely hasonlít a balinhálóhoz, míg a laptúló inkább az öreghálóhoz. Ide tartozik még a tőrháló is. Sok (kisebb-nagyobb halászeszköz él a csallóközi halászok kezén ezeken kívül is. Sokkal többel már csak a gazdag csallóközi halászmúlt kutatója ismerkedhetik meg. Színes, ritkuló művelődéstörténeti értékek ezek. A kérdés teljes feltárásával nagy szellemi értékvagyon birtokába jutnánk.

Forrásmunkák:

Khin Antal: A csallóközi halászat

Herman Ottó: A magyar halászat könyve (1887—1888)

Jankó János: A magyar halászat (1902)

Árpádkori okmánytár

Munkácsi Bernát: A magyar népies halászat műnyelve

Zichy István: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig (1923)

Alapy Gyula: A csallóközi halászat

Anonymus krónikája

Somorja jegyzőkönyve (1709—1710)

Baranyai József: A régi Csallóköz Földes György: Kukkónia lelke Takács Sándor: Bajvívó magyarok

Megjegyzés:

A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 20. évfordulójára 1938-ban az ország magyar lakosságát nagyszabású kiadványban szándékozott bemutatni a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet. Az album alakú, kétkötetes, bőven illusztrált kiadvány Két évtized — Csehszlovákia magyar lakossága címen nyújtotta volna az ország magyar nemzetiségű népének átfogó képét. Bemutatta volna az akkor magyar kisebbségnek nevezett szlovákiai magyarság társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, néprajzi, statisztikai, történelmi viszonyait, nagy helyzetfeltáró, tudományos alapossággal végzett munka eredményeként. A 20. évre a kétszáz főnyi munkatársi gárda szinte egészében elvégezte évekkel előbb elvállalt munkáját. A nagy szellemi vagyont képező kézirattömeg, a fényképek, rajzok, grafikonok, modern Illusztrációk könyv alakban való megjelentetését azonban a bekövétkezett politikai események megakadályozták. Mindenképen nagy veszteség, hogy az összegyűjtött anyag a háborús események következtében megsemmisült. A nagy kiadási költségek biztosítására folytatott erőfeszítések idején a kéziratanyag néhány fejezetéből mutatványképpen kivonatos vázlatok készültek. Ezeket a kiadó olyan közületeknek, társadalmi szervezeteknek, könyvtári központoknak, illetékes minisztériumi hatóságoknak mutatta be, amelyek az előfizetési felhívásoknak megfelelően nagyobb példányszámban fizethették elő a kiadványt, és átvételi kötelezvényeik a kiadási költségek biztosításául szolgálhattak volna. Ez az akció sok- felől igen nagy megértéssel találkozott. A kivonatos ismertetések, sajnos, a teljes kézirat- és képanyag sorsára jutottak, és a háború következtében megsemmisültek. Kivételképpen csak a Csallóközről készült fenti vázlat maradt meg, a táj gazdag anyagának rövid kivonata. Bemutatásával vigasztaló fénysugár eshet a sajnálatosan veszendőbe ment nagy munkára. (D. I.)