Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Zalabai Zslgmond: Egyszemű éjszaka, kétszemű kritika
menet /olyan az idő“-ié\e, Keszeli által megfogalmazott időélmény a jellemző. Megnyilvánul ez Keszeli Hét nap között a nyolcadik végtelen c. versében is, amely Keszeli számára „rendkívül egyszerű folyosó nincs ajtaja ablaka nincs fala sincs és végtelen két irányból járható belátható mind a két irányból" Ogy tűnik, Keszeliben a legtudatosabb az idő Ilyetén való átélése, a pillanatnak múlt—jelen—jövő háromszögébe való szorítása. A módszerre a nyitottság jellemző, egyszerre fejezi ki például a kezdet és vég sarkpontjait a következő Keszeli-versből kiragadott idézet: „ez volt az első éjszakánk ott pitymallott utolsó hajnalunk" (Vonatjegyre írva) Hasonlóképpen villantja fel a tegnapot, mát és holnapot a Tájdíszítőben-. „azóta élünk máig s még akkor is ha halálunk beállt egy névtelen egy nyolcadik napon" Az idősíkok egymásba mosódása egy megfoghatatlan, absztrakt idő képzetét kelti. Varga Imre is „felbolygatja“ az időt, egyszerre látva és láttatva a múltat és jelent: „az idő az idő kiszakadt belőlem megvalósult faekévé majd villamossá" (önsirató) „Akcelerált dinamizmus“ Tóth László költészete, akárcsak Mikola Anikóé, erősen képi. Képiség és képiség között azonban különbség van: a hullámhasonlattal élve azt mondhatnánk, hogy Tóth képei a partra futás és a partról való visszafutás mechanizmusát tükrözik. A Tóth László-vers: „akcelerált dinamizmus". A módszer a Litánia című versben valósult meg a legtökéletesebben. Elemzése itt fölösleges lenne — megtette ezt már Tőzsér az antológia előszavában —, de kiegészítésképpen még annyit tennék hozzá: az „elveszíted magadat — visszanyered magadat“ élethelyzetek egyidejű és egyformán intenzív átélése tette lehetővé, hogy Tóth László az „egyensúlyba kerülsz magaddal" helyzet lázas keresőjévé s a dialektikusán látott világ költőjévé válhatott, olyan költővé, aki tudja, hogy „piros a kenyér kék a só szürke a víz és törvény a parton a fa a kő a szó (történelemkönyv saját használatra)
