Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Diplomások (A Magyar Területi Színház bemutatója)

rupciótól távol álló, puritán erkölcsi! Já­nosnál rendezik meg. Miért? Azt gyaní­tom, hogy így könnyebb volt az össze­tűzést, a három házaspár látványos és — nem tagadható — hatásos kiakolbólintá- sát megjátszatni. Sajnos, a dráma egyetlen pozitív figu­rájának, Jánosnak magatartásában Is van­nak ellentmondások; ezzel semmiképpen sem akarom azt állítani, hogy ő mint afféle „aranycsillagos lovag“ tündököl­jön ebben a falusi fertőben. Magatartása olykor — nem tudom, az író, a rendező, vagy csak a színész hibájából-e, félreér­tésre adhat alkalmat. A három házaspár jellemrajza nagyon vázlatos, sajátos egyéni életükről alig szerzünk tudomást. Szeretnek nagyokat inni, jókat enni, sze­retik a pénzt, a jólétet — de ez volna minden? Ebben a nem éppen rokonszen­vesnek mondható parazita bandában ta­lán csak Zsókában, a postamester felesé­gében, kispolgárias allűrjeiben, tolakodó, mindentudó természetében van valami egyéni, az életteljességnek egy jobban meglátott és élővé tett szelete, s nem nehéz felismerni, hogy ez a részegségé­ben és józanságában egyaránt tapintat­lan perszóna nem is olyan ártatlan, mint amilyennek megjátssza magát. Lőrincz Margitnak sikerült rutint meghaladó mű­vészi adottságaival hitelessé tenni ezt a figurát; jól komédiázik, bemondásai többnyire derűt keltően célba találnak. A két doktorfeleség szerepe nem ilyen árnyalt, a darabban alig jutnak szóhoz, éppen csak jönnek-mennek, isznak, affé­le mondén hanyagsággal néhány tánc­lépést tesznek, s egy-egy harsány szóval a szilveszteri mulatság botrányba fúlását bonyolítják. Katónak, az erdőgazdaság könyvelőjének is csak a darab elején van néhány érdemesebb mondata, aztán egyre fakul, színtelenedlk, s végül szinte füstté válik. A nyugdíjaztatás előtt álló Anti bácsi szerepe is egysíkú. Láttuk Ki­rály Dezsőt kis szerepekben is remekel­ni, ezúttal a színtelen szerep hibájából színtelen maradt, s ugyanígy Boldoghy Kató is csupán egy jelenetben volt iga­zán jelen a színpadon. De hibáztatható-e a rendező és az együttes, ha a vázlatos szerepekből nem hozta ki azt, amit a darabnak egyébként igényes szándéka megérdemelt volna? Az erdőmérnököt játszó Bugár Bélának vol­tak határozottan jó, magával ragadó em­beri pillanatai, de János belső gyötrel­meit és válságát még nem élte át egé­szében; a feleségét alakító Németh Ica a játék első felében, egy-két modoros hangsúlytól eltekintve, figyelmet keltően jó; kellemes a mozgáskultúrája és hang­hordozása, de annál feltűnőbb, hogy a darab befejező képében, ahol játékának drámai töltést kell kapnia, hangja el- színtelenedik, s olyan halk lesz, hogy olykor még az első sorokban sem érthe­tők a szavai. Hiba ez azért is, mert Raf­fai Sarolta árnyalt, kifejező nyelvezetére érdemes felfigyelni. Sajnos, a beszédtechnika másoknál is kifogásolható. A kritika ritkán és nem elég nyomatékosan figyelmeztet erre az általános bajra. Noha tudjuk, hogy igen nehezen kiküszöbölhető hibáról van szó, mégsem szabad elnézőnek lennünk, ta­kargatnunk, s azzal mentegetőznünk, hogy ebben a tekintetben a legjobb fő­városi együtteseket is számtalan Jogos kritika éri. A szereplők java ezúttal alatta marad képességeinek, de remélhetőleg a továb­bi előadások folyamán jobban „összerá­zódnak“, természetesebbé, élőbbé válnak a színpadon. Petrécs Annának különösen ügyelnie kell arra, hogy ne ismételje meg önmagát, Boráros Imre divatfias kül­sejével — nem tudom, szerepének téves értelmezése vagy „civil“ hajzatának, bo­zontos barkójának megőrzése következ­tében — túlságosan hamar elárulja Arató doktor parazita jellemét. Őszintén be kell vallanom, hogy falvainkon sehol se ta­lálkoztam ilyen diplomással, aki már puszta megjelenésével tudtára adta vol­na környezetének, hogy ő a falu hie­rarchiájában mindenki felett áll. Mint rendező, de mint szerepében elmélyedő színművész is mellőzném ezt a szemet szúró ficsúros eleganciát, hogy a játék folyamán annál jobban érvényre jusson a figura megdöbbentő belső üressége. Platzner Tibor díszlete kellő játékteret biztosít a szereplőknek, s a játék befe­jező képében megfelelő hangulatot ad. Csonka István jelmezei — az orvos túl divatos szilveszteri ruhája kivételével — ízlésesek, és kellemes benyomást kelte­nek. Egri Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents