Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - FIGYELŐ - Bessenyei György: Földeák János: Nők és férfiak
valamint a szemforgató álszentség váltja ezt ki nála elsősorban. Ennek legjobb példája az Üdvözlet Altornyáról, melynek tanár főszereplőnőjét egy fegyelmetlen, hisztériás fruska bosszúból tett hazug vallomása miatt menesztik állásából. S mikor a hazugság lelepleződik, s amikor a bíróság is felmentő ítéletet hoz, akkor a vezetőség tekintélyét“ féltve (!) kitart korábbi álláspontja mellett. Ráadásul a „vádlottat“ meg sem kérdezik, hiszen fiúsra vágott haja, lapos sarkú cipője, s az hogy sok Kossuth cigarettát szív, már elegendő ahhoz a következtetéshez, hogy nemileg perverz, s ilyen vágyakkal közeledett tanítványáhöz(l). Azt hinnénk, hogy e felháborító sorsok, események a felháborodottság hangján fogalmazódnak meg a novellákban. Kellemesen csalódunk. Mégcsak ún. „erős“, „nyomdafestéket nem tűrő vagy „finomabb ízlésűeket“ tiltakozó levelek írására Indító kifejezéseket sem használ. Ezeket olvasóival mondatja ki, akiket az általa feltárt tények — ha emberek — ki kell, hogy hozzanak a sodrukból. De éppen ezzel a visszafogottsággal, kevés szóval való sokat mondással éri el ezt a hatást. A szenvtelen egyszerűséggel megjelenített lobogó indulat — éppen a tartalom s forma ellentétén keresztül — teszi Fenákel Judit kötetét a közelmúlt egyik legjelentősebb novellás- kötetévé. Bessenyei György Földeák János: Nők és férfiak A jelentéktelennek látszó cím harmincegy érdekes novellát foglal egybe. Színes, érdekes, változatos világukat nehéz lenne megközelítően is felsorolni. Inkább jellegükre szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét. Alapvető, közös tulajdonságuk egyfajta sajátos derű. Derű, mely nem az élet, nem a társadalom problémáinak elfedezésére irányul, mely nem „elkedélyeskedi“ a dolgokat, s kéz- legyintéssel tér napirendre a bajok felett. Annak az embernek a derűje-humo- ra ez, aki végigpróbálta, csinálta, látta a magyar történelemnek legsötétebb korszakát, a fasizmus éveit. Földeák János a legméltatlanabbul háttérbe szorított s mind a mai napig kellően nem értékelt írói csoportosuláshoz, a munkásírók csoportjához tartozott. A második világháború az ő soraikban vitte véghez a legnagyobb pusztítást, s a felszabadulás után sem kapták meg azt a helyet a magyar irodalmi életben, mely joggal megillette volna őket. Mindez azonban nem törte meg az írót. Derűje kiküzdött derű, a nehéz harc utáni győztesnek távolról sem önelégült, hanem inkább magabiztos derűje. írásai túlnyomó részében is rokon lelkű hősök szerepelnek. Legtöbbször egy-egy „öreg szaki“, aki hol morogva, hol mérgelődve néz a mai fiatalokra. De tőlük — éppúgy, mint az írótól — mi sem áll távolabb, mint valamiféle „bezzeg az én időmben“ jelszó, valami oktató, kákán is csomót kereső felfogás. A mormogás, az elégedetlenség rendszerint eloszlik, mikor kiderül a hibáztatott fiatalok szakmai tudása, há- nyavetiségük mögül klvilágló emberséges magatartása. Természetesen a novellák nem korlátozódnak erre a típusra. Találunk itt éles csattanóra kihegyezett történeteket. Egy- egy nagyhangú, nagyotmondő alak felsülését, egy régi úriember lelepleződését, egy-egy furfangos figura ügyes cselvetéseit. E csattanós történeteket sem önti el az „anekdotizálás“ mindent feloldó derűje. Kiélezésük éppen oda vág, ahová kell: az álság, a hamisság, a fennhéjá- zás, a múltból ittmaradt, eltakarítandó eszmei-magatartásbeli lomok közé. Máskor az író mindössze egy jelentéktelennek tűnő eseményt vagy éppen tárgyat választ írása témájául. Például a Deszkakerítés című novellának „hőse“ egy ócska, ütött-kopott kerítés. De — s ez a de távolról sem elhanyagolható — e mellett vert agyon a múltban egy fasiszta rendőr egy munkanélkülit, erre ragasztották — többek között az író is — a röpcédulákat, s most — most jókedvű fiatalok randevúznak mellette. Olykor viszont egy hangulatra-gesztus- ra épülnek írásai. A Fészekrakás hősnője még — ágy híján — szalmán alszik, s mikor egy nap szalmaszálat találnak munkatársai a hajában, akkor nevetve teszi el, majd egy kerítés repedésébe dugja, hogy a fészket rakó fecskék megtalálják: „Hadd örüljön meg egy fecske, amelyik fészket akar rakni."
