Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Kósa László: Keleteurópa népköltészete magyarul
kifejezőjének tartja, amely múltjának nagyszerűségét, jellemének benső szépségét mutatja meg. Ügy véli, az igazi arc, a kendőzetlen tekintet a népköltészeté. Aki valaha is bepillantást nyert a művelődéstörténet titkos útjaiba, s nemcsak egyetlen kultúrát ismer, az tudja, hogy alig van része az európai népi műveltségnek, mely pusztán egy néphez köthető. De ugyanakkor el kell ismernie, hogy az összetartó szálak ellenére jellegzetesek a különbségek. Bár terjedjék egy ballada rokonsága Izlandtól Kréta szigetéig, mégis minden nép más és más lelket lehelt az alaptörténetbe. Sokszor nehezen megfoghatók, de vannak etnikus jegyek, külön nemzeti értékek. A román népballadák gazdag llraisága elüt a klasszikus magyar balladák szigorúbb epikus szerkezetétől. Mennyire más a román Manóié mester, és más Kőmlves Kelemen. Mégis mindkettő az omló falat építi lankadatlan. Egyenrangú társak. S mindkettőjükre büszke lehet a teremtő nyelv és az irodalom, melynek valóban titokzatos mélységeiről és költői tehetségéről tanúskodnak. Ernest Zmeták: Harmadik ballada, Ifametszet, 1949)
