Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Kósa László: Keleteurópa népköltészete magyarul
is az. Már Balassi Bálint, az első jelentős, anyanyelvén író költőnk horvát, román, német, lengyel, olasz „nótára“ írt verseket. Az ő költészete jól mutatja, hogy más népek énekeit ismerni nem volt újkeletű szokás a 16. századi Magyarországon. Balassi után számos kéziratos verseskönyvünk tanúskodik arról, hogy az énekszerzők szívesen dalolták a szomszédos népek hasonló alkotásait. A kincsre találás örömével fedezte fel a népköltészetet a 18. századi Európa. Percy angol-skót balladái, Herder és mások népköltési gyűjteményei mellett a délszláv hősi énekek elsők közt keltettek föltűnést a népköltészetre figyelő kontinensen. Alberto Fortis olasz író tette közzé eredeti nyelven és olaszra fordítva a Hasszán aga hitvese (Hasszanaganica) című szerb-horvát népballadát. E fordítás nyomán tolmácsolta németül a balladát Goethe, majd németből magyarra Kazinczy Ferenc fordította 1789-ben. Ez volt az első szerb-horvát népköltés, mely magyarul napvilágot látott. A délszláv népköltészet diadalútja nem sokkal később Vük Karadzsics gyűjteményeivel folytatódott. A magyar irodalomtörténet-írás számon tartja, milyen hatással volt reformkori íróinkra a Pesten élő Vitkovits Mihály, aki két nyelven (magyarul és szerb-horvátul) verselt és szakadatlanul azon dolgozott, hogy minél jobban megismertesse barátaival a délszláv népköltészetet. Vörösmarty nemzedékének életre szóló élményt nyújtott a szerb-horvát hősi epika és népdal. Vikovits eredetiből fordította, Kölcsey, Toldy Ferenc, Bajza József németből. Toldy tanulmányt is írt a „szerbus nép-költés“-ről. 1836-ban tíz évvel megelőzve Erdélyi János gyűjteményét, megjelent Pesten Székács József fordításkötete, a Szerb népdalok és hősregék. Székács fordításai, jóllehet alkotójuk nem volt rangos költő, egy egész századon át biztosították a délszláv népköltészet magyarországi tekintélyét. Irodalmi közvéleményünk tudatában Jelen volt ez a népköltészet. Arany János Jól tudta, hogy egész énekciklus fűződik Hunyadi János alakjához: Most is vallják, egyre dallják Szerbhon ifjai, leányi. Guzlicájok hangja mellett: Ki volt Jankó Szibinyáni. Székács gyűjteményét megjelenése után ötven esztendővel Gyulai Pál újra kiadta (1887). Nem sokkal előbb 1882-ben jelent meg Zomborban a Radics György fordította Rigómezei dalok című kötet. És már készült az 1890-ben Pancsován megjelent újabb gyűjtemény: Romanecz Mihály fordításai és tanulmánya: A szibinyáni románckor a szerb népköltészetben. Ady Endrének szeretett olvasmányai voltak a Králjevics Markóról szóló hősi énekek. Margalits Ede fordításaiból ismerte meg őket. Margalitsnak már neve volt mint a szerb-horvát irodalom magyarországi ismertetőjének, midőn népköltészeti fordításokba kezdett. Gyulai Pál buzdította, aki úgy teiszik, nem elégedett meg sem az újonnan közzétett Székács-fordításokkal, sem az 1895-ben Zomborban megjelentetett első magyar nyelvű szerb költői antológiában olvasható Dömötör Pál fordította népdalokkal. Margalits, aki a magyar-délszláv kulturális közeledés egyik legjelentősebb alakja, kilenc évtizedet átfogó termékeny életével tudósként és fordítóként hűen szolgálta a népek jő kapcsolatának ügyét, nagy szeretettel és hozzáértéssel végezte munkáját. Králjevics Márkőról szóló fordításciklusa 1896-ban és 1899-ben gyorsan egymás után két kiadást ért meg. Közben 1898-ban megjelent A rigómezei ütközet című kisebb fordításkönyve is. Magyarult írt folklórtanulmányai nagyobbrészt a horvát népköltészetről szólnak, másrészt magyar-délszláv összehasonlító témájúak. Fiatalabb kortársa, a budapesti egyetem szerb-horvát tanári székében utódja, Szegedy Rezső, szintén tanulmányokat írt elsősorban a horvát, illetőleg a szerb és általában a délszláv folklórról. Kívülük számosán voltak e korban, akik kisebb-nagyobb, délszláv néprajzi témájú cikkeket jelentettek meg. A szakembereket elsősorban a szerb hősiepika foglalkoztatta, de más népekre és a népi kultúra más területeire is kiterjedt az érdeklődésük. Például Bellosics Bálint a szerbeken kívül, a bácskai és baranyai soká- cokról írt szellemi és tárgyi néprajzi dolgozatokat egyaránt. Legjelentősebb műve a Zala és vasmegyei vendek című könyv, amibe beledolgozta a korábban megjelent, szlovénokkal foglalkozó írásait. A kisszámú magyarországi szlovének (vendek) kutatása jelentős múltra tekint vissza a magyar folyóiratokban. Kossits Józsefnek a Tudományos
