Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Muraközi Tamás: Hősies gyávaság
Akár a háborúban. A martalék is öntudattal, az ananké önkéntes vállalójaként küzdi türelmetlenül előre magát a végzet, az elkerülhetetlen, a félt, a nem kívánt végzet, a megsemmisülés felé. Addig azonban még hosszú az út. Egy éjszaka van előtte. Előző este méregerős altatót adnak: Luminált vagy Sevenalt. A hétkor bevett altató ellenére kilenckor bevettem még önkényesen egy Noxyront. 10 után megkérdeztem az ügyeletes orvost: nem árt-e, ha megeszem még egyet? Akár kettőt is — mondta, óráját nézve. Csak egyet vettem be. így is volt éjfél, mire elszen- deredtem. Minden kábítószer ellenére csak szenderegtem egész éjjel. Éber maradtam álmomban is, és szuggeráltam magamnak a bátorságot, mint hajdan, a támadás, a roham előtt. Miért kora hajnalban vannak a rohamok a háborúbn és a kivégzések békében? Hajnalban kábultan ébredtem. Az alvás alatt Is számon tartottam az időt. Tudtam, hogy öt körül ébresztenek majd, a beöntés végett, de a sok hülyítő, bódltó szer az időt, a biológiai órát is megzavarja. Rumos éjszakáról álmodtam, pontosabban éltem át újra, melynek hajnalán esztelenül, de teljes éberséggel kell tüzelni, gyilkosdit játszani, hogy túléljük a szembenállók hasonlóan kötelező, életveszélyes játékait. Valami árkokon vezetett át a bukdácsolás. Futóárkok, frissen ásottak, de a túlsó oldaluk, mindeniké, havas. Igaz, tél jön — gondoltam. De miért ilyen szabványos sirgödörméretűek ezek a behavazott árkok? A futóárkok méreteit másfélének tanultuk a tiszti iskolán! Ezeket alig lehetett átugrani. A szabványkatona szélessége ugyanis csak 60 cm, de a polgári koporsóé jóval több. Attól függ, hányad osztályú a temetés, vagyis mennyire cicomás a koporsó. A haslövés veszélyes, bár éhgyomorra kevésbé. Szerencsére korán vacsoráztam. Tüdőlövéskor nem Ízlik a cigaretta. Fejlövéskor nem halljuk a kilövés dörrenését, sem a golyó sziszegő füttyét... Közben állandóan legyőzhetetlen mánia kényszerűsége parancsára ugrálom át az árkokat, a fura, csak túlsó oldalukon havas, slrgödörszerű terep- akadályokat. Sokan vagyunk. Látom a hasonlóképpen, lihegve ugrándozó prémsapkákat. Halálosan mély csöndben zajlik minden. Igen, zajlik, mert pokoli zaj vesz körül, de annyira elfoglal önmagunk, hogy csak a síri csöndet érzékeli az ember. A történések, az események zaját csak érezni, tudni lehet, de nem fogja föl a tudat, hiába jó a fül. A figyelem a tolongó, külső Ingerek miatt csak befelé összpontosít, és összpontosul minden érzet is. Távolról valami erőszakos külső inger topog, tülekedik az ingerektől ajzott, zsúfolt érzetektől gyötört tudat küszöbén. Győz. Mint egy karambol. Mintha a száguldó, nyitott autó borulna föl, s mi egyetlen szédítő szaltóvai esnénk talpra az árok túlsó felén. Az autó roncsai füstölnek, az égnek álló kerekek még lankadtan forognak, a tehetetlenségi erő, a tompult száguldás tűnő visszhangjaiként. Az utas azonban már talpon van. Eszmélkedik az új helyzetben. Épnek érzi magát, ha lassan tér is magához. Nincs idő a hosszas tűnődésre. Indulni kell a mosdóba. A műtét előtti kötelező beöntés következik. Az akarat és a tudat szemben áll egymással. A test még vergődik a kettő között. Tudjuk is, akarjuk is segíteni az eszesen kigondolt praktikákat. Valami ördögi ösztön azonban mégis az ellenkezőjét parancsolja. Parancs ellen nehéz cselekedni. A végbélbe ömlesztett langyos folyadék önműködően hat. A fiziológia törvényei kérlelhetetlenebbek az ember alkotta szabályoknál. A bélfalra ható nyomás következménye független akaratunktól. A peristaltica görcsösen engedelmeskedik. A betegek többsége azonban mégsem ürül ki a kívánt mértékben és módon. Valami tudatostól független, de mégis akarattól függő vagy talán a tudat öntudatlan hatalma alatt álló hatás rendszerint visszatartja épp azt, amit ki akar üríttetni az ésszerű megfontolás. Innen a műtét utáni emésztési zavarok. A feszítő folyadék távozása után gyanús és tétlen nyugalom következik. Ezek a meditáció órái. Ilyekor veszi fontolóra az ember a mulasztottakat és a terveket. Mit kellett volna, s mi lesz ha mégis túlleszek ... Együttjár vele a fogadkozás hangulata Is. A tervek megnyugtatnak. A múlt mulasztásairól pedig a kérlelhetetlenül felénk gördülő közeli jövő tereli el a figyelmet. Baljós
