Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
elkésett, ott ahol 1918 után nem tudott gyökeret verni és a hatalomig eljutni", miért jelent veszélyt Csehszlovákiára a Szovjetunióval való kapcsolat és ennek a következményeként a kommunizmusnak mint kiviteli cikknek a propagálása? Erre a kérdésre Jaross éppen úgy nem tud válaszolni, mint ahogyan nem tud a német fasizmus, amely állítólag kiirtotta a kommunizmust Németországban, és mégis, a kommunizmus ellen világfrontot szervez. Ma már minden gondolkodó ember előtt világos, hogy a külföldi fasizmusok számára a kommunizmus elleni jelszó csak takaró más államok belügyelbe való beavatkozáshoz. Eszköz a demokratikus államok háborús megtámadására és leigázására. Beszédesebb bizonyítékok ehhez nem kellenek, mint az abesszin, spanyol és a kínai nép ellen vezetett háborúk. De úgy látszik, éppen ezek a „sikerek" bátorítják fel Jarosst, hogy nyíltan kiálljon a háború, a támadók oldala mellé, és a Berlin— Róma—Tokió-tengelyhez kívánja kötni Csehszlovákia és az egész magyarság aorsát. Ebben a tekintetben Jaross továbbmegy, mint a Darányi-kormány, amely eddig nem csatlakozott nyíltan a „kommunizmus elleni világfront“-hoz. Milyen követelményekkel járna a csehszlovákiai magyar népre és Magyarországra Jarossék külpolitikai céljainak megvalósítása? A Berlin—Róma—Tokió-tengely végiggázolna ezen a területen, és nemcsak a cseh nemzet önállóságát tiporná le, hanem a csehszlovákiai magyar népet is rabszolgaságba vetné. És bizonyos, hogy nem állana meg a határoknál, hanem Magyarország nemzeti önállóságát is megsemmisítené. (Beszédének második részében Steiner szenátor szenzációs bejelentést tett egy provokációról, amelyet a kisantant és Magyarország között folyó tárgyalásokkal kapcsolatban kíséreltek meg. Erről anyagtorlódás miatt csak keddi számunkban számolunk be.) (Magyar Nap, 1937.) Vass László Csendes temetés ( Részlet) Vasárnap délután temették el József Attilát Balatonszárszó, december 6. — Nagyon csendes temetése volt (vasárnap délután három órakor) József Attilának. Két nővére, volt felesége és legkedvesebb barátai mentek csak a koporsó után a kis szárszói temető lágy halmai között. Az öszödi református pap mondott néhány egyszerű, bibliai szót a sírnál, majd Ignotus Pál és Mónus Illés búcsúztatták, Horváth Béla pedig elszavalta azt a versét, amelyet szombat este József Attila halála után írt. Könnyezett mindenki, amikor a felhőtlen téli alkonyaiban sírba eresztették a fiatal nemzedék nagy és tragikus költőjét. A szlovenszkói magyarság is jól ismerte József Attilát. Verseit széles munkáskörökben szavalják, a legújabbakat is, amikben a költő már a lélek mélységei felé néz. A „Magyar Nap" hasábjain többízben megszólalt, verseket küldött és egyízben szívesen nyilatkozott a magyarországi népi mozgalom kritikus kérdéseiről is. Mikor legutóbb csehszlovákiai körúton járt a „Szép Szó" kitűnő írógárdája, a magyarság mélyen fájlalta távolmaradását és aggódó szeretettel leste-várta a híreket a költő mielőbbi fel- gyógyulásáról. Még fülünkbe zeng a József Attila-versek különös muzsikája, amit Fejtő Ferenc továbbított a közönségnek: a „Külvárosi éj“... „Nagyon fáj" ... „A város Peremén", és Balázs András recitálásában a „Dunánál" és a „Favágó" meg a „Mama"... És emlékezünk a „Hazám" című versciklusra, amely a „Szép Szó“ ezévi könyvnapi számában látott napvilágot, hol a megkínzott költő így kiált hazájához és ennek uraihoz:
