Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából

tesen érvényre jutna a kormány politikájában. Mert nincs joguk azoknak a fasiszta államoknak a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek érdekében fellépni, amelyek saját országukban élő népeiket rabságra vetették, amelyek más nemzetek önállósága, függetlensége ellen háborús orvtámadást szerveznek. Ha a kormány ezeknek nyomására cselekedne, felbátorítaná őket a köztársaság szétverésére irányuló törekvéseikben. Nem külföldi nyomásra, hanem a köztársaság belső és külső érdekei, az itt élő népek szövetsége és a köztársaság védelme követeli meg a nemzeti kisebbségi problémák gyors és eredményes megoldását.

Ez azt jelenti, hogy a kormánynak nem szabad a titkos diplomáciai tárgyalások eredményeire várni, nem szabad a kisantant és Magyarország között folyó tárgyalásoktól a megoldást függővé tenni. Ez nemcsak a köztársaság védelmi erejét fokozná a támadó fasizmussal szemben, hanem megerősítené azokat a Magyarországon kifejlődő demokratikus békeerőket, amelyek a Csehszlovákia és Magyarország közötti barátságos viszony kialakulásának egyedüli biztosítékát képezhetik.

Hodzsa miniszterelnök nyilatkozatai után komoly tetteket vár a magyar nép. Az első lépést abban látnánk, ha a kormány elnöke összehívná a magyar nép tényleges képviselőit a magyarság sorsproblémáinak megtárgyalására. Legyen ennek a tárgyalásnak az anyaga az a három kérdéscsoport, amellyel a miniszterelnök foglalkozott: az állampolgársági kérdés, a kulturális és iskolaproblémák és a magyar nyelvjogok kérdése.

Steiner szenátor ezután az Egyesült Magyar Párt politikáját bírálta. Beszédének e részében többek között a következőket mondotta:

— A háborús veszéllyel telített légkörben mindenki, aki a magyarság ügyét szívén viseli, érdeklődéssel várta az egyesült magyar pártok vezéreinek politikai állásfoglalását. Mielőtt megdöbbentően nyílt népellenes magatartásukkal foglalkoznék, megjegyzem, hogy meggyőződésem szerint ez nem lehet a csehszlovákiai magyarság véleménye. Még azoké a néptömegeké sem, amelyek ma a reakciós vezető klikk befolyása alatt állanak. A magyar nép nem akar parancsuralmi rendszert, nem akar háborút Demokráciát és békét kíván. De nem egy Jaross, Szüllő és Esterházy.

Mit mond például Szüllő? „Teljesen azon az állásponton vagyok, amit Sidor képviselő úr foglalt el.“ Sidor nyílt támogatásának jelentőségét csak most látjuk teljes egészében, mikor Sidor nyíltan védelmére kelt Tuka hazaáruló tevékenységének. Sidornak gyáván vissza kellett vonulnia, de ez nem változtat azon a külpolitikai elképzelésen, amelyet a Tuka melletti fellépéssel leplezett le. Ö hajlandó Szlovenszkót, a szlovák és magyar népet a fasizmusnak, a lengyel fasiszta ezredeseknek áruba bocsátani. Ezzel a sidori külpolitikai elgondolással ért egyet Szüllő! Hogyan néz ki a magyarság nemzeti jogainak képviselete ebben a megvilágításban?

Csak egy jellemző példát: Sidor vezetésével Pozsonyban szlovák diákokat vonultattak fel az utcán. A demonstráció jelszava ez volt: Szlovenszkón csak szlovákul szabad beszélni! És a magyarok? A magyarság nyelvi jogainak érvényesítését Sidor politikai célkitűzései útján akarja a magyar főúri klikk megvalósítani? Esterházy azt az alkalmat sem mulasztotta el, hogy Szlovenszkó autonómiája mellett törjön lándzsát. De elmulasztotta, mint mindig, az autonómia tartalmának ismertetését. Sidor botrányos fellépése azonban lerántotta a leplet az Esterházy—Sidor-féle autonómia tartalmáról és céljairól. Tartalma a magyarság demokratikus és nemzetiségi jogainak teljes megsemmisítése. Célja ugyanaz, mint Henlein autonómiakövetelésének. A különbség csak az, hogy Henlein az észak-csehországi német területet, míg Sidor—Esterházy Szlovenszkót akarja kiszolgáltatni a külföldi fasizmusnak. A legvilágosabban Jaross juttatta kifejezésre a magyar reakció célkitűzéseit. Beszédének lényege nem hozott meglepetést. Ez a reakciós klikk egész politikai működését alárendeli háborús revíziós céljainak. Űj volt ez alkalommal az őszinteség és nyíltság a célkitűzések feltárásában. Beszédének csak egy részét idézem:

„A legnagyobb veszélyt a Szovjetoroszországgal való kapcsolatban látom, mely mindenkor propagálója lesz kiviteli cikkének: a kommunizmusnak. A kommunizmus pedig elkésett ott, ahol 1918 után nem tudott gyökeret verni és a hatalomra eljutni. A nemzeti korporatív államok offenzívában vannak, és mindenfelé teret nyernek. Mussolini berlini szózata nem üres beszéd.“

Mindenekelőtt egy feltűnő ellentmondásra kell rámutatnom, ami egyébként nem ritka az Egyesült Párt vezetőinek állásfoglalásaiban. Ha Jaross szerint „a kommunizmus