Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
ezenkívül sokan könnyű sebesüléseket szenvedtek. Ezek — ismerve a demokratikus köztársasági államforma igazi tartalmát —, inkább a házi kezelést választották. A csendőrök „sebesülése“ ... A belügyminiszter megemlítette, hogy hét csendőr megsebesült. Ponyicsán János dr. megállapította Török doktor Járási orvosnál, aki a „sebesült" csendőröket kezelte, hogyan is áll a dolog ezekkel a sebesülésekkel. Az orvos kijelentette, hogy ezek „csupán könnyebb természetű testi sérülések". Mikor kedden kérdezősködtünk a csendőrparancsnokságon a sebesült csendőrök egészségi állapotáról, azt felelték, hogy öten közülük már megint szolgálatban vannak, és ketten a legközelebbi órákban állnak be. Hajsza emberre . . Visszatértünk a kosúti uccára. Néhány perccel a sortűz után vagyunk, amely tíz embert vert le a lábáról. Ketten hangtalanul fekszenek, egyik halálosan hörög, és hatan súlyos fájdalmukban kiáltoznak. A házakból itt is, ott is fejek kukucskálnak ki. Legtöbben a fogyasztási szövetkezet udvaráról. A csoport közepén a kapuban egy férfi, aki elvesztette kalapját. Körülnéz, és egyszerre megpillantja az úton, nem messze az egyik sebesülttől. Meggondolás nélkül kiugrik a kapuból, és a kalapjához fut. Ebben a pillanatban néhány lövés dördül el, és a pillanat borzalmától egészen megzavarodott ember éppen csak hogy ép bőrrel ugorhat vissza. Néhány perc múlva až~Bgyik legbátrabb és a sebesültek sorsán legfelháborodottabb megkísérli, hogy a sebesültekhez közeledjen. Golyózápor köszönti és kíséri vissza, mert ha nem futna szempillantás alatt vissza, ő is ott feküdhetne a többiek között a kosúti utcán. (A parlamenti cenzúra kobzása.) Ki lőtt? Az emberek, akik ezt a vérfürdőt a saját szemeikkel látták, hinni sem akarják, hogy azok, akik lőttek, a csendőrök voltak. Nem tudják maguknak megmagyarázni az okát, mi vitte a csendőröket oly tettekre, amilyeneknek szemtanúi voltak. Bizalmasan azt suttogják, hogy ezek csendőrgúnyába bújtatott kolonisták voltak, akiket nem köt a csendőrszolgálat előírása, és akik a helyi földmunkásokkal szemben gyűlölettel viseltetnek. Ezen — téves — feltevésüket az is igazolni látszik, hogy mikor feszült a helyzet valamelyik szlovák vagy magyar faluban, a cseh hivatalnokokat csendőregyenruhába bujtatják, és csendőrfegyvereket adnak nekik. Major képviselő bűne Ismét vissza kell térnünk, olvasó, a kosúti uccára, ahol sebesültek és halottak fekszenek. Nem messze tőlük fekszik Major képviselő — Szlávik miniszter szavai szerint — „súlyos sérülést színlelve", a valóságban teljesen eszméletlenül a számos ütés következtében. Néhány meddő erőlködés után sikerült felállnia, és követelte, hogy azonnal a járási főnök elő vezessék. A csendőrparancsnok ezt tudomásul vette, és elkísérte a galántai járási hivatalba. A helyszínen nem tartóztatták le. A szörnyű sortűz utáni első pillanatokban még nem volt világos a hivatalos jelentés beállítása. Ez csupán egy néhány óra múlva világosodott meg, miközben csengett a telefon Kosút, Galánta, Pozsony és Prága között. Csupán ilyen fokozatok után állapították meg Major bűnösségét, csupán ilyen telefonbeszélgetések után „vált gyanússá, mint a vérfürdő előidézője és lett előzetes letartóztatásba helyezve". Must Kosúton rend és nyugalom van . .. ISzlávik miniszter beszámolójából) Másnap jött Kosútra a vizsgálóbizottság. Előtte való éjszaka a galántai járásban oly intézkedéseket foganatosítottak, amelyek ostromállapot kihirhetésénél szokásosak. Víz
