Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Az Út és a Magyar Nap jelentőségé a csehszlovákiai szocialista irodalom kialakításában
élő Csanda Sándor az Út és a Magyar Nap jelentősége a csehszlovákiai szocialista irodalom kialakításában hagyomány Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának félévszázados jubileuma alkalmából néhány szemelvényt mutatunk itt be Az Ot és a Magyar Nap című lapokból. Az Utat legjobb esztétánk és kritikusunk, Fábry Zoltán szerkesztette a kommunista párt megbízásából. A havonként megjelenő folyóirat szerkesztésében a párton kívüli progresszív értelmiség, elsősorban a Sarló tagjai működtek közre. A lap tartalmát és külső formáját tekintve is hasonlított a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácshoz, hazánkban pedig a cseh Tvorba és a szlovák DAV számítottak testvérlapjainak. Az Üt művelődéspolitikai célja az volt, hogy az irodalommal is közvetlenül szolgálja a CSKP politikáját, foglalkozzék a csehszlovákiai magyar dolgozók valamennyi problémájával. Egyik legkedveltebb műfaja az ún. dokumentumirodalom, amelynek lényege, hogy a munkások maguk beszélnek nehéz életükről, bajaikról, s ezt a folyamatot szerkesztői riportformában, nevük feltüntetése nélkül írják le. Az Úrban rendszeresen közöltek marxista-leninista szellemű kritikákat a különböző burzsoá és kispolgári nézetekről, elméletekről. Különösen fontosnak tartjuk a lapnak a csehszlovákiai magyar baloldali értelmiség szervezetével, a Sarlóval való kapcsolatát, melynek vezetője, Balogh Edgár, a legaktívabb szerkesztők közé tartozott. Az Ot helyet biztosított a sarlósok cikkeinek, elvi bírálataival pedig elősegítette e mozgalom fejlődését. Utolsó számai (1936-ban) a népfrontpolitikát népszerűsítették. Jóllehet Az Ot „kultúrpolitikai“ havi folyóiratként indult, helyet kaptak benne az időszerű napi politikai kérdések is, sőt fontosságuk, mozgósító szerepük révén általában ezek kerültek előtérbe, kiszorítva a kevésbé- aktuális irodalmi problémákat. Ennek ellenére a folyóirat a csehszlovákiai magyar szocialista irodalom első nagy jelentőségű legális fóruma lett, s erős hatással volt a progresszív gondolkozású értelmiség radi- kalizálódására; s határainkon túl: Magyarországon, a Szovjetunióban, Romániában, Jugoszláviában is voltak olvasói és munkatársai. Az Ot anyagának vizsgálata számos tapasztalattal szolgál az egyetemes magyar irodalom számára is: a két világháború között csupán Csehszlovákiában élt polgári demokratikus társadalmi rendszerben jelentős magyar kisebbség, s a kisebbségi magyar szocialista irodalom itt egy legális kommunista párt hatása alatt fejlődött ki. A csehszlovákiai magyar értelmiség jelentős része már ekkor leszámolt a polgári demokrácia iránt táplált illúziókkal. Az Ot 1931-től kezdve közel hat évig rendkívüli anyagi és politikai nehézségekkel küzdött: a párt első állandó napilapjának, a népfrontot hirdető Magyar Napnak megszületése után, 1936-ban megszűnt. Megjelenése azonban sohasem volt zavartalan: a cenzúra fehér foltjai jellemzik szinte minden számát, s elkobzás után néha újra kellett nyomni a lapot. Proletár olvasói gyakran nem tudták kiegyenlíteni az előfizetési díjakat, azért többször késett, vagy egyáltalán nem Jelent meg. A tervezett évi 10—12 szám helyett 1931-ben tíz, 1932-ben kilenc (három összevont), 1933-ban hat, 1934-ben tíz, 1935-ben öt, Í936-ban két szám látott napvilágot. A cenzúrán és az anyagi nehézségeken kívül szerkesztési és kiadói nehézségek is akadályozták a folyóirat zavartalan megjelenését. Fábry Zoltán — betegsége és meg-
