Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Lukáč, Emil Boleslav: Versek
Emil Boleslav Lukáč obsliszk (obelisk) A Place de la Concorde-on egy kőoszlop meredez tűként. S a magasodó estben fénytől-részegen szurkálja az eget. Tanú a piramisok alól, érdes emléke egykori érc-sarcnak. Memento mori Hieroglifákkal teleróva káromlott hírnevére régi és új uraknak. Ki volt az első? Ki lesz az utolsó? A sötét obeliszk csak szurkál és döfköd. Szentjánosbogarak szentségre fittyethányva rajzanak körben. A civilizáció gyászmenete. csupán néhány (len pár) Néhány mega-halott, csupán néhány mega, maradék nélkül megszámlálhatatlan, mindössze árnyékuk marad kvarcba, betonba bevésve s égetődve, akár mammutok rajza barlang-ősök korából. Győry Dezső fordításai Szemirámisz díszkertjei neon rózsatűzérekkel vakítanak. A mellékutcákban sötétség honol. A hisztérika történelem válogatás nélkül veti oda magát sorra a tábornokoknak. Mademoiselle, hogy ízlik a korty zamatos rosé? Én egy meggyalázott ország költője vagyok. A maguk obeliszkje valóban gyönyörű. Csak ne lett volna az a — München. Milyen keserű ez a femet branca*. Az én italom. Paris, 1966. * Ismert külföldi gyomorkeserű.
