Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Vadász Ferenc: Tenyérnyi ég (Részlet Schönherz Zoltán életregényéből)

Vadász Ferenc

tenyérnyi ég

(Részlet Schönherz Zoltán életregényébőlj

Topolay Imre hadbíró százados a halálos ítélet kihirdetése előtt ezt kérdezte:

— Ön állítja, hogy a magyarságért dolgozott?

— Igen, állítom — felelte. S abban a percben, mint egy viharos gyorsasággal futó filmszalagon, képek villantak fel emlékezetében.

Harmincegy nyarán a gazdasági válság miatt csökkentették a termelést a kassai magnezitbányában, és sok munkást elbocsátottak. A bánya szlovák és magyar gazdái, részvényesei mit sem törődtek azzal, hogy a szlovák és magyar munkások családjukkal, gyermekeikkel a legnagyobb nélkülözések elé néznek. Kosik István és a kommunisták több vezetője a telepre sietett, hogy a munkanélkülieket csatasorba állítsák kenyerükért, legszükségesebb megélhetésükért.

Kosík és ők valamennyien a magyar dolgozókért is kiálltak akkor. Ezt azonban a Margit körúti bírák nem tekintették a magyarság javát szolgáló cselekedetnek. Még ugyanazon a nyáron a Mátyus-földi Tótmegyeren, a Károlyi-birtokon abbahagyták a napszámosok a répaszedést, öt korona negyven fillér helyett kilenc korona napibért kértek. Júliusban tizedért arattak, kilencedrészt követeltek. Ott járt köztük, velük aludt, megosztották vele kenyerüket, vállalta sorsukat. De a Károlyi-birtok szegényeinek védelme Topolay hadbíró szerint bizonyára nem egyértelmű azzal, hogy valaki a magyarságért dolgozott.

Ősszel a községi választásokon a környék minden községében több kommunista került a képviselő-testület tagjai közé, mint korábban. Tett-e valamit a magyarok érdekében, aki azon fáradozott, hogy a Mátyus-földi és csallóközi falvak szegényeinek éléskamrájába több liszt, több zsír kerüljön télire, mint amennyit önszántukból adtak volna az urak? Nemcsak a magyar kommunisták, Kosik István, Steiner Gábor, Mező István, Richter Mihály, Skolnik, Szabó, Dömötör és társaik harcoltak ezért, hanem a szlovák, a cseh kommunisták is, Novomeský, Husák, Poničan, Fučík és mind a többiek.

Akkor vette kézhez mérnöki diplomáját. A dél-szlovákiai falvakból egyenesen Teplicre utazott, ahol az üvegipari munkások sztrájkoltak. Bátorítani, segíteni kellett őket. A következő télen a munkanélküliek ezrei nélkülöztek a falvakban. Hol itt, hol ott robbant ki elkeseredett lázongás. Azokat, akikben a felbújtókat gyanították, letartóztatták és egy-egy havi fogházra ítélték. Az elítéltek kiszabadításáért szervezték meg a komáromi éhségfelvonulást harminckettő márciusában. Két képviselő, Steiner Gábor, a nyomdász és Mező István, a kikötőmunkás vezette a felvonulást. Steinert két évvel korábban a Központi Bizottság tagjává választotta a CSKP ötödik kongresszusa. A tüntetés után a prágai parlamentben azt mondta:

— Vannak falvak, ahol az emberek hónapszámra nem látnak kenyeret. Rongyosan, mindenből kifosztva, vádlón áll önök előtt az éhségvidék magyar lakossága. Önök a bű-