Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Poničan, ]án: Szegények ügyvédje (Részlet a szerző önéletírásából)

Ján Poničan

szegények ügyvédje

Esti fények, valamint más históriák

l Részlet a szerző önéletírásából)

A gazdasági válság egyre könyörtelenebből és mind mélyebben vájt a tömegek testébe, növekedett a munkanélküliség és nyomor, s ezekkel együtt szaporodtak a sztrájkok, az éhségmenetek és a megtorlások. így a mi tevékenységünk is megélénkült.

A Baloldali Front szervezeteit a rendőrség már a kezdet kezdetén szétverte. A polgári politikusoknak bizonyára nem volt ínyükre a baloldali értelmiség egységes, ezáltal erős tömegszervezetének a fellendülése; feltehetően meg akarták hiúsítani, hogy a szlovák baloldal az erősebb cseh Baloldali Frontra támaszkodhassék, bár ez némileg az egységes csehszlovák nemzet általánosan támogatott és kierőszakolt elméletének is ellentmondó. így hát létrehoztuk a Szlovák Értelmiség Tömbjét, sőt, nyomban felvettük a kapcsolatot a szociáldemokrata, az agrár, sőt a nép- és bármely pártban tömörült fiatal értelmiséggel is, mert az értelmiség soraiban is jelentkező munkanélküliség arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy őket is a többi dolgozó végzete fenyegeti. A fiatalok „elszakadtak“ politikai vezéreiktől, s mi elérkezettnek láttuk az időt, hogy megnyerjük őket a népfront valamilyen formájának a támogatására. Folytak az ifjú nemzedék kongresz- szusának előkészületei.

Ám még korábban kirobbant a botrány a Szlovák Művészek Társaságában (Umelecká beseda slovenská, röv. UBS). A vezetőségnek, melynek én is tagja voltam (elnöke Dušan Jurkovič, különben a Kommunizmus Elleni Liga titkára, titkára pedig Dr. Jaroslav Dvofák), nem tetszett az irodalmi szakosztály tevékenysége, amely *— élén az 1931-es októberi vihar időszakában választott új vezetőséggel — tovább folytatta tevékenységét, s főleg taktikáját, hogy baloldali cseh értelmiségieket (Hoffmeistert és másokat) meghívott előadásaira. A vezetőség ürügyet keresett a szakosztály feloszlatására. Meg is találta — bennem, illetve a Szovjetunióról elhangzott besztercebányai előadásomban, ahol a csehszlovák hadsereget is említettem, s ezért a Légionáriusok Társulata bűnvádi feljelentést tett ellenem. A tisztelt „vezetőség“ beszélgetésre, illetve kihallgatásra rendelt be. Minden úgy játszódott le,- mint egy vizsgálóbíró előtt. Bírám Dušan Jurkoviö és dr. Dvofák volt, egy írnok jelenlétében. Mosolyognom kellett kérdéseiken; azt akarták rám bizonyítani, hogy „államellenes“ vagyok. Egyáltalán nem tettek különbséget „kormányellenesség“ — ezt mi davisták és kommunisták nyíltan vallottuk — és „államellenesség“ között, holott a kommunisták sajtója és szónokai szüntelenül rámutattak a két fogalom elvi különbségeire. A kihallgatás tehát nem segített nekik, de kieszelték, hogy „nem jelentkeztem“ az UBS tagjává, a jelentkezőívemet állítólag nem találják — nos,, hátha elkallódott —, s hogy nem fizetem a tagsági illetéket. Az utóbbi megfelelt a valóságnak, de — más se fizetett, így én se, egyszerűen nem volt szokás, és nem is kérte senki. Ez a kifogás viszont akkor vetődött fel, amikor már két éve