Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Turczel Lajos: A CSKP hatása a kisebbségi magyar szellemiségre és irodalomra a két világháború között
3. Ha a CSKP-nak és a csehszlovákiai magyar irodalomnak a kapcsolatát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a két világháború közti időszakban volt olyan szakasz, amikor a CSKP nemcsak a hazai kisebbségi irodalomnak, hanem az egész magyar irodalomnak a fejlődésére jelentős hatást gyakorolt. A húszas évek első kétharmadáról van szó, amikor néhány éven keresztül a CSKP magyar nyelvű orgánuma: a Kassai Munkás (illetve: Munkás) európai viszonylatban az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap volt, és mint ilyen a kommunista emigráció magyar nyelvű irodalmi termékei számára a legtágabb közlési lehetőséget jelentette. Ez a körülmény a Kassai Munkásnak [Munkásnak] fontos irodalomtörténeti szerepet kölcsönöz, és tekintettel arra, hogy ezt a szerepet a proletkult és részben a "RAPP irodalompolitikájának idején töltötte be, a lap a magyar nyelvű proletkultos és RAPP-ista irodalom egyik legfontosabb bázisának, illetve forrásának számít. Ezt a jelentőséget jól dokumentálja az a nagy terjedelmű válogatás, melyet a budapesti Akadémiai Kiadó Botka Ferenc munkájaként és monografikus előszavával a lap irodalmi jellegű anyagából adott ki (B. F.: Kassai Munkás 1907—1937, 1969, 587. o.). Politikai-ideológiai szempontból a Kassai Munkás egyik legnagyobb érdeme az, hogy a CSKP megalakulásában kezdeményező módon vett részt. Az 1907 óta fennálló lap a Magyar Vörös Hadsereg Szlovákiából való visszavonulása után a csehszlovákiai szociáldemokrata párt orgánumaként újult fel. A szerkesztőségben működő emigráns kommunista csoport révén kezdettől támogatója és fóruma volt a marxista baloldalnak. Elítélte és ostorozta a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőségének megalkuvását, és az orosz bolsevisták példájának követésére, munkástanácsok létrehozására buzdított. 1920 decemberében közzétette a Kommunista Internacionálé 21 pontját, és támadta a prágai baloldalt azért a magatartásáért, amellyel (a pártvagyonért folytatott hosszadalmas harccal] a kommunista párt megalakulását késleltette. Ilyen előzmények után csak természetes, hogy a ľubochňai kongresszusnak, majd az alakuló prágai kongresszusnak is lelkes harsonája volt a Kassai Munkás. A CSKP-nak a szocialista magyar irodalom fejlődésére gyakorolt hatása a Magyar Tanácsköztársaság kommunista emigránsainak egzisztenciális jellegű támogatásában is megnyilvánult. A polgári csehszlovák rendszer — amely az emigráció októbrista részét, a polgári radikálisok és jobboldali szociáldemokraták csoportjait bőkezűen támogatta — a következetesen kommunista emigránsokkal szemben a legkeményebb eszközöket: az üldözést, bebörtönzést és kiutasítást alkalmazta. Átmeneti itt-tartőzkodásuk idején a kommunista emigránsoknak — mint szerkesztőknek, pártfunkcionáriusoknak, lapok, folyóiratok írómunkatársainak — a párt adott megélhetési lehetőséget, kenyeret. Persze a magyar nyelvű csehszlovákiai pártsajtónak, főképp a Kassai Munkásnak, Az Ütnak és a Magyar Napnak a munkájába nemcsak az ideiglenesen itt tartózkodó emigránsok (Mácza János, Hidas Antal, Illés Béla, Jász Dezső, Szántó Judit stb.) kapcsolódtak be, hanem a Bécsben, Berlinben, Moszkvában és másutt tevékenykedő emigráns csoportok irodalmilag jelentős tagjai is (Gábor Andor, Balázs Béla, Karikás Frigyes, Barta Sándor, Komját Aladár, Gergely Sándor stb.), kiknek hatása a kisebbségi magyar irodalom szocialista szárnyának kialakulásában nagymértékben érvényesült. Érdekes — és szociológiai szempontból a kisebbségi társadalom strukturális összetételével és azzal összefüggően az olvasóközönség mennyiségi és minőségi kapacitásának és differenciáltságának gyengeségével magyarázható — körülmény az, hogy a kibontakozó csehszlovákiai magyar irodalomban az emigránsok (kommunisták és nem kommunisták) hatása nyomán nem keletkezett szélesebb sodrású, csoportokat formáló avant- gardista hullám. Ennek közvetlen irodalmi szempontból az volt az oka, hogy nem verődtek össze olyan típusú emigráns írók, mint Bécsben — ahol a Kassák Lajos körül kialakult csoport tovább éltette a Mát, a Kassákkal szakító Barta Sándor kiadta az Akasztott Embert, — Jugoszláviában — ahol György Mátyásék és Sinkó Ervinék Fáklya és Üt címen szerveztek avantgardista folyóiratokat, — Romániában — ahol Szántó György indította meg a Periszkópot. A csehszlovákiai magyar irodalomban is élénken érezhető volt az avantgardizmusnak, elsősorban az expresszionizmusnak a hatása, de a hatáshordozók és kiteljesítők (főképp Forbáth Imre és Földes Sándor, kisebb mértékben Mihályi Ödön, Kudlák Lajos és Morvay Gyula) egymástól elszigetelten működtek, és nem
