Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Könyvismertetés hozzászólással (Boros Ferenc: Magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatok 1918—1921-ben)
pozitív egyéniség s a gazdagon formált személyiség. Kopócs nem ezt az embert feszíti keresztre, hanem a bonyolult világot, amely ellenségévé válik az embernek, ha ez nem lesz úrrá rajta. Kopócs hajlik a lírai szürrealizmusra, s ennek segítségével fejezi ki világok tragédiáit, a körülöttünk alakulgató új mítoszokat, amelyeknek nyomán elsikkadnak az elemi igazságok. De ugyanilyen otthonos a konstruktív megformálásban is. Kopócsot a mély lélektani problémák, világnézeti kédések éppúgy izgatják, mint formai szempontból a fölület lehetőségeinek kiaknázása, a formaszközök gazdagságának kihasználása. A síkszerűség, plaszticitás egyaránt kenyere. Tudja, hogy egyetlen klasszikus szabály, tehát akár a távlat hármas értelmezése sem lehet akadálya a vérbeli művésznek, akit a törvény nemcsak hogy nem köt, hanem egyenesen segít éppen azáltal, hogy kihívja: legyen úrrá rajta. Hadd mondjam el Kopócs Tiborról azt is, hogy a pozsonyi Madách kiadó grafikusa, kenyere tehát a könyvgrafika. Védőlapokat rajzol, illusztrál, és a könyv formai műszaki tervezése a feladata. Ojabb könyvgrafikai munkáin is a föntiekben jellemzett elmélyülés eredményei láthatók. További rokonszenves vonása az ő művészi magatartásának: nem kapta el a provincializmustól való félelem, nem esett bele abba a pánikba, amelynek áldozatai minden reggel azt lesik, milyen újabb divat ütötte föl a fejét külföldön. Inkább a formák megszilárdítása, mintsem a fölbontott formákon való kérődzés a programja. S igaza van: a divatok mennek, az alapos, elmélyült tehetségről tanúskodó művek megmaradnak. Még csak annyit: Kopócs Tibor egyike a csehszlovákiai magyar művésznemzedék kitűnőségeinek, aki számos további értékkel gazdagíthatja művészetünket. Szíj Rezső könyvismsrtatés hozzászólássá! (Boros Ferenc: Magyar-csehszlovák kapcsolatok 1918—1921-ben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 330 o.) A szerző a prágai magyar nagykövetség kulturális attaséja, hivatásos történész, aki a cseh és szlovák nyelvet jól ismeri, ezért a csehszlovákiai levéltári anyag és irodalom részletes felhasználásával foghatott hozzá a téma feldolgozásához. Ez volt egyébként a kandidátusi értekezése, amelynek tézisei már 1967- ben megjelentek. A kandidátusi értekezést 1968. március 5-én sikeresen megvédte, és megváltoztatott címmel könyv alakban is kiadta.1 A kandidátusi disz- szertáció vitájára annak idején e sorok írója is kapott meghívót, de hivatalos elfoglaltsága miatt nem volt módjában ott megjelenni. Adám Magdával ellentétben én inkább azt javasoltam volna a szerzőnek, hogy ne mellőzze Ausztria belpoli1 A disszertációról szóló vitát lásd Századok 1970/2. sz. 526-530. o. tikai és nemzetközi helyzetének ismertetését az első részben, hanem kövesse az eseményeket 1921 végéig, hiszen jól ismeri az idevonatkozó cseh irodalmat. Nem kevesebbről volt itt ugyanis szó, mint Ausztriának a kisantanthoz való csatlakoztatásáról és ezzel az ellenforradalmi Magyarország teljes elszigeteléséről. Ez legalább annyira fontos, mint a Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége által kezdeményezett bojkott. Különben pedig minden szerző szuverén joga a feldolgozott anyag esetleges szelektálása, az opponens, illetve lektor csak javaslatot tehet. (Mert ahány lektor, annyi vélemény.) Boros Ferenc monográfiájának egy részletét ez év januárjában közölte a Svoboda, majd februárjában az Üj Szó is.2 A szerző a bevezetőben a szabadság- harc leverésétől a monarchia felbomlásáig terjedő időszakról számol be, ismertetve a csehek és a szlovákok politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, ezután 2 Boros Ferenc kandidátus: Csehszlovák—magyar internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulásának időszakában. Új Szó 1971. Oj Szó 1971. február 16 — 20. közt megjelent számai, mindig az 5. (a február 18-i folytatás a 4.) oldalon.
