Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban
bízottja előzetes hozzájárulását is kikéri és elnyeri. Ezután került sor a Klapka-Cuza egyezmény megkötésére, a fegyverszállítási ügy előkészítésére. Ennek az egyezménynek nem kis fontosságú diplomáciai eredménye, hogy Cuza engedélyezte magyar csapatok román területre lépését, illetve átvonulását. Klapka viszont ígéretet tett arra, hogy támogatja a Fejedelemségek Bukovinával kapcsolatos igényét, valamint arra, hogy az akció sikeres végrehajtása esetén külön szabályozzák és biztosítják a magyarországi nemzetiségek jogait. Az egyezményről Kossuth a következőket jegyezte fel: „Klapka tábornok, miként a Couza fejedelemmel kötött egyezkedést velem közlő levelében írta, az egyezmény alapján Milos fejedelem fiával: Obrenovics Mihály herceggel is értekezett.“m Bizonyítéka ez a megállapítás annak, hogy Klapka mindenről és pontosan tájékoztatta Kossuthot és személyében az Igazgatóságot, a forradalmi direktóriumot. Egyúttal pedig annak is, hogy a rendkívüli körülmények között is igyekezett eleget tenni a III. Napóleon és Jerome herceg, de nem kevésbé Cavour által igényelt szélesebb szövetség diplomáciai előkészítése tervének, mint ezt a Klapkával szemben nem kevés fenntartással élő Lengyel Tamás is elismeri.129 Az egyezség tehát a magyar emigráció egyik vezetőjének, Klapka Györgynek és a román állam akkori fejének, Cuza fejedelemnek írásos szerződésében öltött formát, kifejezve a magyar emigráció egyik legfőbb óhaját: a magyar és a román nép erőinek az osztrák abszolutizmus elleni összefogását.130 „A magyar-román szövetség tervét — írja az 1859. évi magyar-román egyezményről szóló tanulmánya összegezéseként Kovács Endre — 1859-ben az olasz-osztrák háború kitörése tette különösen időszerűvé. A forradalmi helyzet azonban elsősorban III. Napóleon következetlenségén és árulásán bukott meg, maradt kihasználatlanul mind az olasz egyesülés, mind a kelet-európai felszabadulási mozgalmak szempontjából,131 Cavour ugyanakkor ügyes diplomáciai manőverekkel kihasználta az európai nagyhatalmi egyensúlynak a krími háború és következményei folytán bekövetkezett változását, és Ausztria ellenében megnyerte III. Napóleon francia császár támogatását. Ezt a politikát támogatták az olasz nemzeti mozgalom baloldali és forradalmi elemei is, akiknek az élén az ötvenes évek fordulóján Garibaldi, a korábbi függetlenségi harcok hőse állt. 1859 tavaszán kitört a háború az egyesült olasz-francia csapatok és az osztrákok között. Az osztrákokat kiszorították Lombardiából, és Garibaldi önkéntes alpesi vadászaival győzelmesen tört előre Como vidékén. Az osztrákellenes háború reményekkel töltötte el az emigráns magyar hazafiakat is. Kossuth egyezményt kötött III. Napóleonnal és Cavourrai Magyarország felszabadítására. A Magyar Nemzeti Igazgatóság az osztrák ezredekből átszökött magyar katonákból légiót szervezett Piemont- ban. Magyarországon ismét fellángolt a forradalmi hangulat, s a nép felkelésre készen várta a Kossuthék kíséretében benyomuló olasz-francia seregeket.132 A légió alakításáról az 1859. május 24-i keltezésű szárd királyi dekrétum intézkedik, melynek lényegesebb pontjai a következők: „Herceg Savoia-Carignan Ödön, ő felsége helytartója Viktor Emánuel király, mint hadvezér, a seregnél lévén, Carignan herceget nevezték ki a háború idejére, törvényes királyi helytartóvá / a hadügyminiszter-államtitkár előterjesztésére Rendeltük és rendeljük, ami következik. 1. cikk. Hadseregünkben egy magyar légió alkottatik. 2. cikk. A légió végleges állománya későbbi elhatározásunkra tartván fenn, ezennel megállapíttatik, hogy a zászlóaljak és lovasszázadok szervezete olyan lesz, mint volt a magyar hadseregben 1848-ban és 1849-ben. 3. cikk. A légió szervezete Klapka és Perczel magyar hadseregi tábornokokra bizatik, a hadügyminiszter igazgatása és hatósága alatt. (Perczel Mór — mint isme128 Uo. 169. 1. 129 Lengyel Tamás: Egy politikai utazás nyolcvan év előtt. (Klapka tábornok Cuza fejedelemnél.) — Magyar Nemzet 1939. márc. 31; 74. sz. 15. 1. 130 Vő. Kovács Endre: Az 1859. évi magyar-román egyezmény. — Századok 1963. 2. sz. 293. 1. 131 Uo. 329. 1. 132 Katus László: Garibaldi és a marsalai Ezer. Az olasz Risorgimento 100. évfordulójára. — Élet és Tudomány 1960. máj. 15; 20. sz. 613. 1.
