Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban

Klapka az olasz tárgyalások 1859. évi fő szakaszán is változatlan érdeklődéssel foglalkozik a közép-keleteurópai népek egymásközti kapcsolata ügyével. Abban az emlékiratban, amelyet 1859 januárjában nyújt át a piemonti minisztériumban, igyekszik továbbfejleszteni kapcsolatait az egyesült román — mint ekkor mondották: a Dunai Fejedelemségekkel. Ehhez a koncepcióhoz sikerül elnyernie II. Napóleon hozzájárulását is, aki — első ízben ekkor — konkrétan kilátásba helyezi a fegyveres támogatást. A francia császár 1859. febr. 17-én magánkihallgatáson fogadta Klapkát. Az audencia lehetőségével élve, Klapka előadja terveit, s ezekkel — nagy meglepetésre — a császár mindenben egyetért. Elhatározzák, hogy Klapka felhatalmazással a fejedelemségekbe utazik, hogy kapcsolatba lépjen Cuza fejedelemmel és a többi román vezetővel. A felhatalmazás lényege, hogy Klapka készítse elő a magyar-román fegyveres szövetséget, Magyarország forradalmasítása előfeltételeként Jerome herceg már előzőleg felhatalmazást kap a császártól a később oly nevezetes és tragikus szerepet játszó fegyverszállítás biztosítására.119 A hazai forradalom kirobbantásának előfeltételeként Klapka és a Nemzeti Igazgatóságban szövetkezett társai a francia kormány nyílt színvallását sürgették.

Félő volt ugyanis, és az események is igazolták, hogy III. Napóleon csak eszközként akarja felhasználni a magyarokat Ausztria visszaszorítására. Ennek ismeretében el kell ismernünk Kossuth előrelátását, aki csakis bizonyos látszámú francia haderő horvátországi partraszállása után engedélyezte volna meghirdetni a magyarországi forradalmat. A Magyar Nemzeti Igazgatóság, Kossuth, Klapka és Teleki vezetésével tehát a III. Napóleonnal kötött megegyezésnek megfelelően, a hazai felkelés elindítását csak akkor tartotta megengedhetőnek, ha a francia seregek már az akkori ország területének számító földre lépnek.120 Hasonló értelemben nyilatkozik erről Horváth Zoltán is a Kossuth Lajos emigrációs politikájának értékelése című tanulmányában.121

Az emigráció vezérkarának megalakulását Kossuth a következőként jegyezte fel: „A francia kormány felszólítása következtében ... a haza felszabadításának külföldön előkészítésére Kossuth Lajos, Teleki László, Kla-tka György magunkat igazgatótestületté alakítván, 1859. május 6-án tartott első hivatalos összejövetelünkben a következőket állapítottuk meg: 1. A francia kormány óhajtása lévén, hogy az angol kormány semlegességének biztosítására hassunk mindenekelőtt, amint ez megtörténik, Ideiglenes székhelyünk Genua (Piemontj leszen. 2. Hivatalos levelézéseinkben, rendelkezéseinkben a francia és piemonti kormányokkal »Comité national hongrois«, magyarban pedig »Magyar Nemzeti lgazgatóság« nevet fogjuk használni.. ,“122

A cavouri terv tehát lényegében számíthatott a császár támogatására. III. Napóleon minden diplomáciai gondja-baja mellett is szüntelenül érdeklődött Klapka keleti küldetése felől, és ezzel elvileg a fegyverek elküldésének kérdése is eldőlt. Más kérdés ugyanakkor, hogy a kérdéses fegyverszállítmány csak nagy késéssel indult a Dunai Fejedelemségekbe.123

A megkésett fegyverszállítmányokról bővebben Kossuth Lajos irataiban olvashatunk. A késés körülményeit a Magyar Nemzeti Igazgatóság 1860. október 20-i jegyzőkönyve ismerteti. A jegyzőkönyv szerint „Renzi és Pettínengo tábornokok a fegyverzeti segély valósítása körül erélyes buzgalmat tanúsítottak. Szept. 30-ig ki lön a turini fegyvertárakból számunkra szolgáltatva: két üteg ágyú ... 4 darab vet-ágyú, 30.000 gyalogsági puska... 3000 lovassági kard ... E nevezetes hadkészület mind Genuába szállíttatott, onnan tovább hajókon küldendő. Október két első hetében már négy hajó rakodva volt, az ötödik a hó harmadik hetében kezdett rakodni. A két első azonban viharok miatt késni volt kénytelen a genuai kikötőben, csak október második hete vége felé indulhatott el.“124

Az öt, fegyverrel megrakott hajó azonban nem érte el kitűzött célját. Valószínű indiszkréció folytán a bécsi kormánykörök már az indulás előtt tudomást szereztek

119 Kovács i. m. 331. 1.

120 Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. Bp. 1953. Művelt Nép; 180. 1.

121 Vö. Horváth Zoltán: Kossuth Lajos emigrációs politikájának értékelése. (Hozzászólás Lukács Lajos és Szabad György vitájához.) — Századok 1963. 1. sz. 158. 1. (kontr.)

122 Kossuth Lajos Iratai (összevont népies kiadás), 125. 1. (kontr.)

123 Kovács E. I. m. 331. 1.

124 Kossuth Lajos Iratai (összevont népies kiadás), 534. 1. (kontr.)