Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban

A Klapka-féle tervvel Cavouron kívül egyetért Bonaparte Napóleon Jerome herceg is, akit III. Napóleon megbízott az olaszországi háború haditerveinek kidolgozásával.

Klapka 1858 augusztusában szárd útlevelet kapott, és az olasz-magyar együttműködésről Aix-les-Bains-ben tárgyalt Cavour megbízottjával, Theodoro Santa Rosa államtitkárral. Cavour Santa Rosának a legmelegebben dicsérte leveleiben a tábornokot. Megírta róla, hogy rendkívül felvilágosult és nyíltszívű ember, akire nagy feladat vár a keleti kérdés megoldásában. Klapka Cavour tanácsára 1858 decemberében Párizsban is folytatott tárgyalásokat, és sikerült elfogadtatni a szövetségre és a légióra vonatkozó terveket. Egyelőre Napóleon Jerome herceggel, régi ismerősével tárgyalt, s ezen a tárgyaláson gyors és jelentős eredményt ér el.111

Felmerülhet a kérdés: miért éppen Klapkára irányul a piemonti miniszterelnök figyelme, miért nem Kossuthra. Bizonyára nem merő véletlen, hogy választása éppen Klapkára esett. A személyes ismeretség csak másodlagos indoka ennek. Sokkal valószínűbb, hogy Cavour Klapkában nemcsak a katonát látta, akinek a „keleti kérdés“ újabb háborús szakaszán, de nem kevésbé az osztrák birodalommal való háborús összeütközés esetében hadvezéri szerepe is lehet. Cavour a politikus Klapkát is értékelte, aki az előző években a románokkal folytatott tárgyalások során figyelemreméltó lojalitást tanúsított a nemzetiségi sérelmek irányában. Valószínűleg ismerte Klapka konföderációs elképzeléseit is.112

A szélesebb szövetség létrehívása jegyében jöttek létre az 1859. évi sorozatos magyarolasz tárgyalások, melyek első szakaszának Klapka januári turini látogatását tekinthetjük. Cavour felajánlotta az olasz szövetséget, kilátásba helyezte a fegyveres együttműködést, Ausztria megdöntését és a magyar függetlenséget, és már 1859. január 7-i levelében Napóleon Jerome figyelmébe ajánlotta Klapkának a fegyveres harc megszervezésére vonatkozó javaslatait.113

Az ötvenes évek végén meginduló politikai áramlatok, szövetségek és fegyveres konfliktusok magukkal ragadják Klapka tábornokot is, aki ekkor hagyja el Svájcot, emigrációs tevékenységének egyik érdekes színterét. Klapkának, a katonának, a forradalmárnak és világpolgárnak második hazája lett ez a hegyektől övezett, szabadság- jogait féltőn őrző ország. Klap/ka tábornok svájci tartózkodásáról és az ő révén létrejött magyar-svájci kapcsolatokról részletes áttekintésünk van. A rendelkezésre álló adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy rövidesen ő lett a svájci magyar kolónia legnépszerűbb tagja. 1851-ben érkezett először Genfbe. Ekkor még mindenkinek élénken élt az emlékezetében nagy katonai akciója: Komárom védelme. „Tudjuk, hogy az emlékezetes kapituláció a modern idők egyik legszebb fegyverténye volt“ — emlékezik Klapka főparancsnoki működéséről 1857-ben egy fenti újság. Klapka a száműzetés első éveiben történelmi tanulmányokkal kezdett foglalkozni, de nem bírta sokáig a visszavonult életet, ö lett az itteni magyar emigráció fáradhatatlan szervezője. Sokat utazott, terveket kovácsolt, barátokat keresett, hogy velük visszaszerezhesse hazája elvesztett szabadságát. 1853-ban — mint jeleztük — a milánói forradalom előkészítésében részt vett Mazzinival. Az akció kudarca után Konstantinápolyba utazott, hogy felajánlja szolgálatait a Portának a krími háborúban. 1854-ben mégis hosszú időre újbői megtelepedett Genfben. Vonzották a természet szépségei, melyekből — mint Emlékirataibaa írja — fáradt szeme új erőt merített. 1855-ben a genfi polgárok sorába való felvételét kéri. Az év május 20-án letette az állampolgári esküt, s még 1855 végén a genfi radikális párt listáján képviselőnek jelölték a Nagytanácsba. James Fazy, a nagy radikális politikus oldalán vesz részt ezentúl második hazája közéletében.

Hozzá, a katonához fordult Genf városának vezetősége, amikor a neuchateli kérdés miatt kitört porosz-svájci konfliktus háborúval fenyegetett. A genfi önkéntesek csapatát Klapka szervezte és képezte ki. 1857 januárjában a genfi Landwehr élén Zürich alatt csatlakozott a fővezérhez, a század legnagyobb svájci katonájához, Dufour tábornokhoz. A svájciak áldozatkész hazaszeretete nagy lángot vetett, ekkor írja még ma is énekelt híres indulóját, a „Koulez Tambours“-t Amiéi, Petőfi fordítója. Amiéi is genfi volt, akárcsak Dufour és most már Klapka. A háború azonban elmaradt, az affér békésen

111 Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Bp. 1936, Bethlen Gábor irod. rt. 26. 1.

112 Kovács E. i. m. 96. i.

113 Uo. 97. 1.