Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban
Klapka Keletre készülődik, amikor egészen váratlanul éri Mazzim értesítése a készülő milánói forradalomról. Luganóban találkozik a két forradalmár. Merész terveket szőnek a készülő eseményekkel kapcsolatban. Mazzini milánói akciója azonban nem volt kellően előkészítve. Az akció kudarcba fulladt. Mazzini reményt vesztetten tér vissza Londonba. Klapka pedig új remények, új kilátások felé, Törökországba hajózik. „Kell-e mondanom, hogy a Balkán-félszigeten kitört ellenségeskedés... izgalomba hozott? Elhatároztuk, hogy én Konstantinápolyba menve, a portának a magam és bajtársaim szolgálatait felajánljam... E határozatunk következtében, október 15-én Lyont érintve, Marseille-be utaztam, hogy ott Konstantinápoly felé vitorlázó hajóra szálljak."105 Ez az első kínálkozó alkalom, hogy az emigránsok visszaüssenek a cári invázióért, és Klapka máris a nemzetközi bonyodalom központjában terem, hogy katonai tehetségével szolgálja a török kormányt az I. Miklós cár Oroszországa ellen folyó harcban. Csupán a véletlen játéka, de mindenesetre érdekes, hogy Klapkát, a szabadságharcost, a nagy görög szabadsághősről, Leonidasról elnevezett hajó vitte a diplomáciai előkészületek színterére. Utazása során kapcsolatba került a két Golescu fivérrel, az ismert román emigrációs politikusokkal. E/kkor merült fel ismét a Duna melléki államszövetség eszméje, melyről a közép-keleteurópai emigráció vezetői már 1850 január elején megbeszélést folytattak Londonban. Klapka és a Golescu fivérek elképzelése szerint Magyarország, Románia és Szerbia képeznék ezt az államszövetséget. Konstantinápolyban fogadja őt a nagyvezír, azaz a hadügyminiszter, Mehemet Ali pasa, a szultán sógora. Klapka vázolja elképzeléseit, melyek révén részt kíván venni a háborúban. Emlékiratot nyújt át a török nagyvezírnek. Ebben ismerteti Törökország politikai és katonai helyzetét. Az emlékirathoz két hadműveleti térképet is csatol, az európai, illetve az ázsiai harctérre vonatkozólag. A török kormánykörök — bár több ízben kikérik tanácsát és véleményét — nyíltan nem merték elfogadni ajánlatát, nehogy a forradalmár tábornok miatt Ausztria kilépjen a számukra létfontosságú semlegességből. Konstantinápolyi tartózkodása idején élénk diplomáciai tevékenységet fejtett ki. Több ide akkreditált követtel tartott élénk kapcsolatot, és bár katonai küldetése az említett okok miatt nem hozhatta meg a kívánt célt és eredményt, mint diplomata jó nevet szerzett magának az egyes külföldi képviseletekben. Sőt, mint történeti kutató is kitűnt. Sikerült rábukkannia Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc sírjára. Közel egyévi ott-tartózkodás után 1854 augusztus végén tér vissza Törökországból. Az orosz—török háború kirobbanása, valamint Ausztria hadbalépésének lehetősége mozgásba hozta a dunai népek szabadságmozgalmát. Viszont ez volt az a fenyegető lehetőség, amely miatt Ausztria mindvégig távol tartotta magát az aktív fegyveres konfliktustól. Különösen a szerb udvarban fejtenek ki érdemleges tevékenységet az Ausztria-ellenes szövetség létrehozása érdekében. Kovács Endre A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalom című könyvében erről a következőket írja: „A háború előszele fokozott tevékenységre ösztönözte Garasinint (Szerbia ekkori kormányelnöke) is. 1853 elején, a válság kiéleződésével egyidőben úgy látja, hogy fel kell vennie a magyarokkal váló tárgyalás elejtett szálát. Ez év elején az ő megbízásból érkezik Párizsba Milivoj Petrovi c, hogy itt a lengyel Teodor Lapinski kapitánnyal tárgyalásokat kezdjen a szerb-magyar szövetség megvalósításáról. E tárgyalások részletei mindmáig ismeretlenek, csak annyit tudunk, hogy Kossuth egyik bizalmas ügynöke, Bangya (János) közvetítette a találkozót. Egy osztrák kémjelentés szerint Garasanin és J okic egyetértenek Kossuthtal s kijelentik, hogy fegyveres kézzel állnak ellen, ha Ausztria megkísérli Bosznia okkupációját. Garasanin ugyanis attól tartott, hogy Ausztria felhasználja a háborút Bosznia és Hercegovina elfoglalására. Egyébként a volt belügyminiszter késznek látszott arra, hogy a török oldalán háborúba lépjen az osztrákok ellen. Garasanin 1853 őszén levelezésben állott Klapkával és Pukyval is."106 Aktív szervezőként kapcsolódik be Klapka tábornok a Dunai Fejedelemségek vonalán 105 Klapka Gy. i. m. 418. 1. 108 Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. 445—446. 1.
