Irodalmi Szemle, 1971

1971/3 - FIGYELŐ - #NÉV?

lódzást, amelyre az olvasó tudata kényszerül az irodalmi műalkotás különböző síkjai, ellentétes pólusai között (pl. vonzás és taszítás, konkrét és elvont, rím- hívó és rímszó, rész és egész, azonos és különböző, mozgás és mozdulatlanság, értelmi és érzelmi, tér és idő, idő és időtlenség stb.).

Már e részleges felsorolásból is kitűnik, hogy nemcsak egyszerűen az ellentétpárok, hanem az emberi tudat- és érzelemvilág alapvető kategóriái is oszcillálnak, így az oszcillációt az esztétikai élmény alapvető kritériumaként foghatjuk fel. Ezáltal — ha a szerző következ. tetései és feltételezései bizonyítást nyernek — feltárulnak egy új irodalomesztétikai rendszer megalapozásának lehetőségei. (Az oszcilláció lényegét egy korábbi tanulmányban fejtette ki részletesen. — Kritika, 1967/2.)

Ha vannak is Hankiss gondolatrendszerének vitatható pontjai, munkásságát a magyar irodalomelméleti gondolkodás fejlődése jelentős állomásának kell tekintenünk. Könyvének érdeme, hogy a sokszor fejfájdítóan bonyolult dolgokat is lebilincselően, olvasmányélményt nyújtóan tudja tárgyalni. Tanulmányának megjelenése sok — eddig elhanyagolt — irodalomtudományi és irodalomelméleti kérdés felvetését és megvitatását teszi lehetővé. (Akadémiai Kiadó, Modern Filológiai Füzetek 7. szám, Budapest, 1970.)

Szeberényi Zoltán

a Híd vallomása

(Dallos István könyvéről)

Nemcsak az ismertetés szándéka idézteti olvasóink emlékezetébe az 1969 telén megjelent csinos kiállítású könyvet. Kettős jubileum kínálja az alkalmat: a vállalkozás, amelyről a „vallomás“ szól, éppen harmincöt évvel ezelőtt indult útjára, az író pedig ebben az évben tölti be életének hetvenedik esztendejét. Mindkét esemény arra kötelez, hogy a szokványos ismertetés mellett néhány emlé- kező-elismerő szót ejtsünk a könyvről és írójáról.

Dallos István a húszas években, a szlovákiai magyar irodalomteremtés romantikus hőskorában került kapcsolatba az irodalommal. Eleinte a nyitrai helyi lapok közölték írásait, később a Prágai Magyar Hírlap, majd a Magyar Hírlap hívatásos vidéki szerkesztője lett. Az első csehszlovák köztársaság újságolvasói még emlékezhetnek fejlett problémaérzékenységről valló, kulturált stílusú cikkeire, tudósításaira. Közírói tevékenysége mellett azonban szépírói hajlamokat is táplált; versei, novellái jelentek meg a különböző hazai magyar sajtótermékekben. Különösen a gördülékeny stílusú pszicho- szociális elbeszélések (például A versenyfutás, A halálhír stb.) keltették fel a korabeli közönség figyelmét. Az elszórtan megjelenő versei és novellái keltette elismerésnél azonban jóval átütőbb sikere volt néprajzi-szociográfiai munkásságának, a Nyitra környéki magyar falvak népszokásairól, sajátos kultúrájáról írt tanulmányainak. A nyitra-barsi palóc félsziget (1938) című munkája mindmáig megőrizte forrásértékét. Dallos nevét mégsem szépírói vagy publicisztikai munkássága, hanem egy könyvkiadói vállalkozás őrzi meg az utókor számára: a „Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat", amelyet írótársával, Márton- völgyi Lászlóval hozott létre. Az idők távolából is csak elismeréssel tudunk adózni a két fiatal író bátorságának, akik minden anyagi támogatás nélkül, az alighogy lezajlott gazdasági válság nyomasztó emléke ellenére belefogtak ebbe a rendkívül kockázatos vállalkozásba. Önerejükből, pusztán az irodalomkedvelők támogatásában bízva, olyan kiadói programot valósítottak meg, amelynek nem akadt hasonlója a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetében. Eszemei-művészi célkitűzéseik jellemzőjeként a Híd nevet választották, ezzel is kifejezve, hogy a cseh— szlovák—magyar kulturális közeledést kívánják szorgalmazni. Kísérletet tettek az egész kisebbségi magyar irodalom átfogó szintézisének megteremtésére is. Legragyogóbb fegyvertényük a Szlovenszkói magyar írók antológiája megjelentetése volt, amely több-kevesebb sikerrel a korabeli kisebbségi magyar irodalom keresztmetszetét nyújtotta. A négy — negyedéves időközönként megjelenő — kötet első és utolsó darabja a hazai magyar írókat, a közbülső két kö-