Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Az irodalmi kifejezésformák lélektana (Hankiss Elemér könyve)
után nyúlt, abban nem a korproblémák megkerülésének szándéka tükröződik. Ép. pen ellenkezőleg! Mádl Antai bizonyítja be — amikor Heinrich Mann IV. Henrikjéről ír —, hogy a 30-as esztendők német történeti regényei csupán „hasonlattá magasztosítják“ a történelmet (Mádl: Heinrich Mann, 83—111.), s ezzel állítják „értékmérődnek korunk elé. Szántóval ez az áttételesebben ábrázoló módszer a rokon, a mondanivaló „hasonlattá ma- gasztosítva“ kap történeti távlatot: nyer magasabb értelmet. A Stradivari jelzés- rendszere a köznapi beszédre is lefordítható, a hegedű azonosítható az európai kultúrával, a hegedűverseny alkotásának lehetősége a művészet továbblépésének lehetőségével, és így tovább. így is igaz, ám a köznapi beszédre lefordítható jelzések mellett, illetve mögött a távlatokat is érzékelnünk kell. Lukács György írja Thomas Mann Lotte Weimarban című könyvéről, ám ezen túl valamennyi olyan könyvről, mely a Thomas Mann-i szándékkal egybevágóan (ám vitathatatlanul különböző intenzitással, hatásfokkal és értékkel) képviseli a 30-as esztendők antifasiszta regényírását: „E könyv a múltba nyúl vissza, hogy egy világos jövőt mutasson; a legmagasabb tökéletesség költői jelmutatása, amely a német polgári világ számára mind ez ideig megadatott, egyúttal intő szózat is, hogy ébressze fel betemetett, eltévelyedett, elvadult lehetőségeit, egy, az ősi erkölcsi optimizmus pátoszával telített intő szózat ez, hogy ami egykor lehetséges volt, egyszer ismét valósággá válhat." (Német realisták j A Stradivari ugyanennek a hitnek, ugyanennek a gondolatnak egyik jelentős dokumentuma. Ezért illeti meg előkelő hely a magyar regény történetében. Fried István az irodalmi kifejezésformák lélektana (Hankiss Elemér könyve) Nemcsak a nemzeti irodalmaknak, a nemzeti irodalomtudományoknak is megvan a sajátos fejlődéstörténetük. A magyar irodalomtudomány a pozitivizmus és a szellemtörténeti iskola hagyományaira épült, kritikai-műelemző gyakorlatára a Nyugat körül virágzó szubjektív-lmpresz- szionista kritika is rányomta bélyegét. A felszabadulás után kibontakozó marxista irodalomtudománynak nem voltak tehát olyan előzményei, mint az orosz formalizmus vagy a cseh strukturalisták munkássága. Talán ezzel magyarázható az a bizonyos fokú merevség és bizalmatlanság, amely kezdetben a modern strukturalista módszerek meghonosításán fára- dozók tevékenységét kísérte. Ez a helyzet a hatvanas évek elején sokban módosult: ekkor tűnt fel egy fiatal kutatókból állő csoport, amely legfőbb célkitűzésének az irodalomelmélet alapkérdéseinek újszerű felvetését és átértékelését, a modern tudományos módszerek alkalmazását tartotta, s a tudományos lélektanra épülő írodalomlélektan módszereinek és szempontjainak, továbbá a strukturalizmus eredményeinek beépítését szorgalmazta a magyar irodalomtudományba. Hankiss Elemér az elsők között — s mindmáig a legeredményesebben — próbált enyhíteni a magyar irodalomszemlélet tagadhatatlanul meglevő konzervatívizmusán. Meglepő tájékozottsággal, fejlett műízléssel és merész kutatói fantáziával megírt tanulmányai arról tanúskodnak, hogy személyében a felszabadulás utáni magyar irodalomtudomány egyik legmarkánsabb tehetsége bontakozik. A népdaltól az abszurd drámáig című tanulmánykötetének sikere óta az említett fiatal kutatócsoport vezéregyéniségének szokás tekinteni. A recenziónk tárgyát képező könyvében eddig strukturalista és irodalomlélektani kutatásainak főbb eredményeit ötvözte átfogó tanulmánnyá. A tudományos igényességű, mégis rendkívül olvasmányos munkájában részletesen elemzi a pszichológia és az irodalomtudomány termékeny kapcsolatát, s meggyőzően bizonyítja, hogy a tudományos lélektan fontosabb irányzatainak és módszereinek hatása sokkal erősebb a modern irodalomtudomány fejlődésére, mint azt általában hinni szokás... Legfőbb célkitűzése azonban, hogy azt a sajátos, eddig még nem eléggé feltárt folyamatot megvilágítsa: miként válik az irodalmi művet alkotó jelrendszer alkalmassá arra, hogy az író gondolati-érzelmi energiáit magába sűrítse, esztétikailag feltranszformálja, majd az olvasóhoz továbbsugározza. Ennek érdekében min
