Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Ján Šimonovič: Alvó szeretők
Ján Šimonovič alvó szeretők Mélyen a gabonában, a hullámzás közepén, ahol a szürke pitymallat nedvesen szökell, itt vagyunk, izzó fejekből kiváltán: te meg én. A zavaros árban s feljebb, hol az ég lebeg, a sz'ürkézöld homálytól áttetsző az arcod, s félálmomban testeden kezem csak tévelyeg. Köröttem érdekes éj van, omló, dús haj mögött, korhadt, torz üregét mindig másként látom, mély hangon, alig hallhatóan nyöszörög. Az éj csillagos mocsara, lám, újra más, bőrömre fekete jéglapokat szorít, s úgy érzem, ébredésem — szép lassú sorvadás. Veres János fordítása Gönci Sándor: Téli táj (1954)
/
