Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - JEGYZETEK - Fogarassy László: Dokumentum a pozsonyi kommunisták első szervezkedéséről
Befejezésül szükséges megemlíteni, miben és mennyiben különbözik a romániai magyar dráma új hulláma a nyugati modernektől. Eszméjében mélységesen más. Más, részünkre érvényes értékelmélet alapján látják és láttatják az embert, az életérzést, az ember és ember közötti kontaktus szükségességét. Mind Páskándi mind Kocsis hősei kínlódnak a személyiségük megsemmisülési érzete miatt, a kiteljesedést keresnék, a megvalósulást, a kollektivitás eszméjét és gyakorlatát. Szocialista tudatunkra hat mindkét dráma hősének tragédiája. Páskándi és Kocsis drámái úgy erdélyiek, hogy egyetemesek. Jagamas Ilona dokumentum a pozsonyi kommunisták első szervezkedéséről Gőcze Géza és Perepatits Antal A Vörös Győr (Emlékezések és dokumentumok) című 1964-ben kiadott könyvükben megemlítették, hogy az 1918. év végén megindult pozsonyi kommunista szervezkedésről írásbeli dokumentum van birtokomban. Ezt nyilván azért nem tették közzé, mert nem volt közvetlen győri vonatkozása. Az Irodalmi Szemle 1968/9. számában megjelent cikkemben (Az őszirózsás forradalom Pozsonyban, 815.0.) megemlékeztem erről a szervezkedésről azzal, hogy a pozsonyi kommunisták 1918 Szilveszterén röpiratot adtak ki, amely tényleg azonos a Gőcze—Perepatits-féle könyvben említett dokumentummal. Az Irodalmi Szemle szerkesztőségének felkérésére, a CSKP félévszázados jubileuma alkalmából közlöm a Forradalmi Bizottság aláírással megjelent röpirat szövegét, amely valószínűleg az első sajtótermék, amely kommunisták kezdeményezéséből a mai Szlovákia területén nyomdafestéket látott: „Elvtársak! Munkástestvérek és katonák! Az ellenforradalmat provokáló burzsoázia elérte célját. A proletár forradalom kitört. Kitört anarchia formájában, mert a szociáldemokrata pártvezetőség, amely hivatva lett volna a forradalmi erőket koncentrálni, azt megalkuvással inkább levezette és módot nyújtott a burzsoáziának a forradalom ellen való szervezkedésre. Most ki kellett robbanni ennek a nagy ellentétnek. A burzsoázia nyíltan kimondta és cselekvésével be is igazolta, hogy ellensége annak a forradalomnak, amely a dolgozóknak van hivatva meghozni, ami őket a legszentebb törvény szerint megilleti. Minket, pozsonyi munkásokat teljesen elárultak, megtehették ezt annál inkább, mert itt nem volt hatalom, ami ezt megakadályozta volna. A népet egymásra uszították. De most már megérti egymást a munkás és katona egyformán, mert mind tudja, hogy proletár. A hatalmat a kezünkbe kell venni, mielőtt a cseh katonaságot a nyakunkra hozzák. Minden munkás álljon talpra! Aki csak tud, fogjon fegyvert! Most már végének kell lenni annak, hogy ismét minden szükségleti cikket elszállítsanak és minket nyomorúságba lökve, megadásra kényszerítsenek. Munkások, küldjétek be megbízottaitokat a forradalmi bizottságba. Ki az utcára, amíg erre szükség van. Elvenni a hatalomnak minden részét az áruló burzsoáziától. A csehektől ne féljetek, ha hatalmunk van, ővelük is szembeszállunk, vagy példát mutatunk arra nézve, hogy ők is mit tegyenek. (Kiemelés tőlem — F. L.) Ne hallgassatok most már arra a pártvezetőségre, amely kezében a Ti bizalmatokkal, megegyezett a burzsoáziával. Forradalmi Bizottság.“ A Vörös Ojság 1919. január 8-án dr. László Jenőnek, a pozsonyi kommunista szervezkedés egyik vezetőjének tollából számolt be a pozsonyi eseményekről, közzétéve a fenti kiáltványt is. Igen valószínű, hogy dr. László Jenő volt a fogalmazója. A riport
