Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - HAGYOMÁNY - Gál István: Sáfáry László pesti diákéveiről

tünk: Kodolányi János vezette szervezet is segítséget ígért, és ehhez a mi hatóságaink is engedélyt adtak. Sebtiben megalakítottuk Kassán a Csehszlovákiai Magyar Rádió- hallgatók Egyesületét is, a Magyar Rádióklubot, biztosítottuk egy magyar nyelvű heti rádióújság megjelenését, és eredménynek mondhattuk, hogy ez a rádióújság több külföldi rádióműsor közlése mellett engedélyt kapott az addig ellenségesen kezelt budapesti műsor közlésére is. Államhatósági megbízásból kidolgoztuk a Masaryk Akadémia szanálási tervét. Összeállítottuk azoknak az íróknak, kultúrmunkásoknak, fiatal („harmincéves“] közéleti személyeknek a névsorát, akik a magyar ügyek intézésére felállítandó hivatalok alkalmazottjai lettek volna.

Az új könyv- és lapkiadó vállalat nevének megválasztásánál végül a Madách névben állapodtunk meg. Ilyenképpen is a jövő irányába tekintettünk. A ránk zúdult világvihar azonban megakadályozta továbbhaladásunkat.

Gál István

Sáfáry Lászió pesti diákéveiről

Sándor László baráti gondoskodása Sáfáry László valóságos föltámadását jelenti. Sándor László bevezető tanulmánya (a Kor forduló című kötethez) eddig a költőről szóló legterjedelmesebb méltatás. Életrajzi adataihoz mégis módomban van személyes emlékeimből néhány kiegészítéssel hozzájárulni.

1930—1932-ig közeli ismeretségben voltam vele, ugyanazokba a baráti körökbe jártunk, és csaknem naponta összefutottunk a bölcsészeti karon is. Amikor én 1930 őszén Pestre kerültem, Sáfáry a Sarló falujárásainak nimbuszával feje körül nagy tekintélynek örvendett a falukutató mozgalmak iránt érdeklődő egyetemisták között, akárcsak Bertók János vagy Vass László, Csáder László vagy Lőrlncz Gyula. Ö akkor már két éve Pesten élt, a F.EFHE Gönczi Pál utcai internátusában lakott. Ez a Nagyvásárcsarnok és a Kálvin tér között húzódik, s a Vásárcsarnok közelsége a diákok részére lehetővé tette az olcsó és friss árubeszerzést. Erre bizony nagy szükség is volt, mert azokban az években a Ráday utcai lóhúsmenzán ebédeltünk. A FEFHE internátusa előttem ismeretlen előzményű középület volt, mindenesetre eredeti módon berendezve, hosszú termei fafalakkal elválasztott kis szobácskákat biztosítottak ösztöndíjasainak. Sáfáry az Eötvös Kollégiumon kívül a protestáns Diákok Házával állott a legszorosabb kapcsolatban. Ez volt a Bartha Miklós Társaság vezetőségének központja, itt lakott Fábián Dániel, a Sarlóhoz Pozsonyba feljáró orvos szociográfus, aki 1929-ben a József Attilával közösen írt és kiadott Ki a faluba! című röpiratával komoly útra terelte az addig inkább regöscserkész jellegű magyarországi falukutatást. Fábián volt a szerkesztője és kiadója az Oj Magyar Földnek, ennek a sajnos csak három számot megért, de így is országos vihart kavaró folyóiratnak. Itt lakott még Gunda Béla, Halmos Béla, Kertész Dániel, Kovács Imre, Olt Károly, Simándy Pál és az akkori baloldali fiatalság számos képviselője.

Simon Andor a Sándor (ma Bródy Sándor) utca egyik, Krúdy által is megénekelt régi házában lakott. Eredeti formájú versei bibliofil kiadványokban távirati stílusú rövidségükkel ragadták meg a legfiatalabbakat. Simon Andor mint fiatal diák önkéntesen ment Kassák után a bécsi emigrációba, Remenyik Zsigmond (akkor még László), ugyancsak hevesi származású barátja kíséretében, hogy Kassák folyóirataiban tegyék közzé első műveiket. Simon Andor, hazatérve, élő megtestesülése volt a bécsi magyar emigránsnak, annak minden erényét és hibáját élénk színekkel ecsetelte, és figuráit valósággal megelevenítette. Két folyóirat-kezdeményezése is volt, az egyik a Kohó,