Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Arbuzov, Alekszej: Én szegény Maratom (befejező rész)
LIDA (feláll, hallgat, majd határozott hangon): Minden úgy lesz, ahogy volt. Csak Jobb lesz. (Leonyidikhoz megy) Boldog lesz, elhiheted, én mondom. MARAT: Isten veletek, (kiszalad a szobából) LEONYIDIK: Hívd vissza ... hívd vissza, Lida! LIDA (az ajtóig jut, megáll, sírni kezd): Nem bírom, nem bírom. ■ December harmincegyedike Két személyre megterített ünnepi asztal. Lida és Leonyidik a heverőn kártyázik. LEONYIDIK: Véged. Te dobsz. LIDA: Nem íélek tőled. LEONYIDIK: Tessék. LIDA: Nesze. LEONYIDIK (elvesztette a játszmát): Megint vesztettem. LIDA: Megint. Már harmadszor. LEONYIDIK: Hát ez kolosszális. LIDA: Mert nem figyelsz. LEONYIDIK: Figyelmetlen vagyok, és egyáltalán — borzalmas. LIDA: Viszont gyönyörű a nyakkendőd. LEONYIDIK: Hát igen. (az óráját nézi) LIDA: Mennyi az idő? LEONYIDIK: Még negyven perc, és itt az új esztendő. Vége. (az ablakhoz megy) íme! Végtelen sorokban sietnek az emberek az újévi asztalokhoz... Mulatságos. LIDA: Ezután a gyermekkorod következik, igaz? LEONYIDIK: És éjfélkor üresek lesznek az utcák... Mint a mesékben, (elneveti magát, majd hirtelen elhallgat) LIDA (kis csend): Mire gondolsz? LEONYIDIK (kisvártatva): Maratral LIDA: Biztosan egyedül van. (elhallgat) Kilencezer kilométerre innen, (nevet) Három hete, hogy elment... LEONYIDIK: Gyere, játsszunk még. (vidáman) Hátha most én nyerek. LIDA: Mi van ma veled, olyan furcsa vagy? LEONYIDIK: Az ördögbe — már itt vannak. LIDA: Kik? LEONYIDIK (nevetve): A hatvanas évek! LIDA: Ö, te bolond. (megcsókolja) LEONYIDIK: Ne ... LIDA (hitetlenkedve): Ma valahogy nagyon kedves vagy. LEONYIDIK: Úgy bizony. LIDA: Egész este bolondozol, (hirtelen) Mi Jutott eszedbe, így szilveszterezni. Unatkozni fogsz. LEONYIDIK: Biztosan nem fogok unatkozni, (feláll a heveröről, s az asztalhoz megy) Kitűnő salátát készítettem, igaz? Szakácsnak kellett volna lennem. Hiábavalóságokra pazaroltam el az életemet. LIDA: Miért lesed állandóan az órát? (Csengetnek) LEONYIDIK: Ezért. Ajtók! Táruljatok kil (Lida kérdőn néz rá) Tessék. Vége a komédiának. (Kopognak) íme, megérkezett Marat. (Belép Marat, csupa hó a sapkája.) LIDA (hangjában félelem és öröm): Te? MARAT: Amint látod.
