Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Arbuzov, Alekszej: Én szegény Maratom (befejező rész)
LEONYIDIK: Valamire való költőnek, gyermekem, kísérleteznie is kell. Vállalni a kudarcot, a veszélyt...! A gyanútlan olvasót belerántani — ostobaság lenne. MARAT: De léteznek szenvedélyes olvasók is, barátom. Hátha ők is szeretnék vállalni a veszélyt a költővel együtt. Tudod — a költészet, azt hiszem — utazás az ismeretlenbe. És te egyedül akarsz utazni. Magányosan. LIDA: Ne vitatkozzatok már, kihűl a tea. S te, Marat, miért támadsz mindig Leonyi- dikre? Miért szereti az ember a mesterségét? Mert látja a benne rejlő titkokat, lehetőségeket; ha hibázik is — de a maga útját járja ... Minden mesterség közül az orvosi mesterség a legkockázatosabb; ezért szeretem... Az anyám egyszerű orvos volt. De fiatal korában arról álmodozott, hogy nagy tudós lesz... Nem sikerült neki... (vidáman) De a gyerekek azért születnek, hogy valóra váltsák azt, ami a szüleiknek nem sikerült. A huszadik század leszámol minden betegséggel .. . Szavamat adom rá, testvérek! MARAT: Inkább szalámit adj. LIDA: Elvégzem az egyetemet, ledoktorálok, s akkor, uraim, ki akadályozhat meg abban, hogy nagy tudós legyek? Ki az a gazember? LEONYIDIK: És — egyedül? LIDA: Mit mondasz? LEONYIDIK: És ha te magad leszel az? LIDA: Nem. LEONYIDIK: A felismerés — fél győzelem. MARAT: A fasizmust kellett volna felismerni... LEONYIDIK: Csakhogy a gyilkos nem jelenti be, mikor érkezik. MARAT [Leonyiáikhoz): Azóta, hogy bevetted Lida beszédeit, és tökjózanul élsz, elviselhetetlen vagy. LIDA: Marat, az istenért! Leonyidik ideges, beteg... S te, ahelyett, hogy segítenél, még hecceled ... LEONYIDIK: Ne heccelj, Marat — nem látod, hogy fél lábbal már a sírban vagyok? LIDA: Te ostoba bolond, magad se tudod, hányadán állsz. MARAT: Világos...! És most e félhalott miatt egy csepp italt sem ihatok. LIDA /váratlanul): Csak tréfálkozunk, tréfálkozunk, és mégis úgy érzem, hogy megfulladok. MARAT lhatározottan): Megmondjam, miért? LEONYIDIK: Várj, még ne. MARAT: De hisz te akartad. LEONYIDIK: Lida is tudja, miért van így, ahogy van. Ha mindhárman együtt vagyunk. LIDA: (hallgat) . _ LEONYIDIK: Mindegy. így vagy úgy, előbb-utóbb sor kerül rá. (Maratra mutat) Szaratovba akar menni. LIDA: Te? MARAT: Igen. Még majd sírtok is utánam, (elhallgat) Mindegy. Besötétedett. LEONYIDIK: Azt tanácsolta, hogy én is menjek. Azt mondta: te nem szeretsz engem. LIDA: Marat mindent jobban tud. (Kintről gitárzene) LEONYIDIK: Ki gitározik? LIDA: A szomszéd. Románcokat is énekel néha. MARAT (Lidához): Szerelmeseket. LEONYIDIK: És vőlegény. Keze-lába ép. LIDA (Maráthoz): Hová akarsz menni? MARAT: Szaratovba. Nem tetszik? LIDA: Sose jártam ott. LEONYIDIK: Nem csúnya város. Orvosi fakultása is van. MARAT: Egyéb is akad. LIDA: Ezért készülsz oda? MARAT: A barátomhoz megyek.
