Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Staudt-Csengeli Mihály

ebben az évben kezdte meg a Szepesváralja mellett fekvő Zsigra temploma gótikus falfestményeinek helyreállítását, többedmagával. — 1955—1956-ban az érsekújvári járásban fekvő Bény község XI. századból való rotundájának restaurálását végezte. A kései barokk átalakítás nyomait eltüntetve, az épület visszakapta eredeti román stílusát, a megmaradt román stílű falfestménymaradványokat pedig Staudt-Csengeli Mihály restaurálta. — Ugyancsak 1956-ban tárta föl és restaurálta Rimabánya régebben katolikus, majd evangélikus templomának gótikus freskóit. — 1956—1957-ben Somorja református templomának 15—16. századból származó falképeit tárta föl és restaurálta. — A következő években, 1957—1958-ban a zsigrai templom falképeinek restaurálása fejeződött be. — 1959-ben a pozsonyi Városi Múzeum két szobája (egykori bírósági termek) .stukkó ornamentikájának és a mellette levő ún. Pompei szoba festményeinek restaurálását végezte, — 1959-ben a nagyszombati egyetemi templom oldalkápolnáiban levő freskókat restaurálta. — 1960-ban a pozsonyi Városi Múzeum részére végzett kisebb restaurálásokat, és az ebben az évben megnyílt Városi Galéria kiállításra kerülő képeinek restaurálását végezte el. Közben — 1959—1960-ban — több kápet restaurált a Bajmócon megnyíló kerületi képtár számára, ahova 1945 után összeszedték az egyes múzeumok, így a komáromi múzeum képanyagát is. — Ugyancsak 1960-ban a pozsonyi jezsuita templomban restaurált egy Rigele Lajos magyar szobrászművész kompozíciója alapján, készült falfestmény. — 1961-ben Galgócon az egyik kávéház mennyezetképét restaurálta. — 1960—1964 között a pozsonyi Városi Galéria alkalmazta restaurátorként, 1964—1968 között pedig tagja a Szlovák Műemlékvédő Hivatal állami restaurátorműhelyének, 1968-ban történt nyugdíjba vonulásáig.

Közben szerepelt képeivel a szlovákiai kiállításokon, így 1948-ban, 1949-ben, az előb- bin egy rajzzal, az utóbbin egy olajképpel. 1952-ben a pozsonyi grafikai kiállításon öt rajzzal, a tavaszi tárlaton pedig öt olajképpel. — 1952-ben egyéni kiállítást is rendezhetett Pozsonyban, majd ugyanitt 1957-ben és 1962-ben is. Ugyanebben az évben a szlovákiai Képzőművészek Szövetségétől három hónapra szóló 4500 koronás segélyt kapott, hogy az egyik pozsonyi üzemben (a Slovnaftban) dolgozhasson. Ugyancsak ebben az évben Késmárkon, Podolinban és Poprádon is festett. Az itt készült képeket a pozsonyi Képcsarnok vette át.

Ezekben az években többször is módja nyílt nagyobb külföldi utazásokra. Járt Tuniszban, Egyiptomban, Libanonban, Törökországban. 1964-ben együtt rótták Sztambul (Konstantinápoly) utcáit Szabó Gyulával.

1965-től a betegség fokozatosan hatalmába kerítette. 1969-ben már nagy betegen tudott csak budapesti kiállításán (a Csehszlovák Kultúra klubjában) megjelenni. 1970 elején már számot vethetett azzal, hogy nem lehet sok ideje, egyrészt azt kérte tőlem, hogy szerezzek neki egy jó sebészt, májszakértőt, másrészt kifejezte azt az óhaját, hogy képei, ha csak egy mód lesz rá, a rév-komáromi Jókai Múzeumba kerüljenek. Még foglalkozott otthon némi restaurálással, de állapota egyre rosszabb lett. 1970. március 26-án a pozsonyi kórházban meghalt.

II.

Staudt-Csengeli azok közé a művészek közé tartozik, akik mindig a nekik, alkatuknak, tehetségüknek megfelelő festői látásmódnak a hatása alatt dolgoztak. Még hozzá úgy, hogy a szervezet a hatást gyorsan földolgozta, és egyénivé sajátította. Kubista természetlátásból indult ki, mint már említettük, anélkül, hogy a kubizmussal, annak termékeivel találkozott volna. Kezdetben némelyik képén a naturalista és a stilizált formák érvényesülését a műkritika megrovóan tette szóvá, a kompozíció ingatag voltát nemkülönben. Nagy Barna azt tanácsolta neki, hogy alaposabban tanulmányozza az expresszionizmust, s mind ebből, mind a naturalizmusból a lényeges elemeket emelje ki. Azonban, mint később kiderült, Staudt-Csengeli Mihály művészetében a naturalisz- tikus és kubista elemek találkozása nem véletlen, hanem a tudatos képformálás eszközeként kerültek egymás mellé. Később is megőrzi ezt a kettősséget némely képén, de hogy el is tud szakadni a naturalisztikus emlékektől, azt egyrészt kozmikus képei, másrészt kontékrétarajzainak ama darabjai bizonyítják, amelyeken az idomformák csak képzettársítás révén idéznek föl tárgyakra utaló képzeteket.