Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Keszthelyi Rezső: Versek
a csiga emléke Keszthelyi Rezső nagy volt az éjszaka s elvitte szívét a test emlékéig — a csillagok kifelé ragyognak a levegőből most látta meg árnyékát a halál s fehér földrészeken siratja majd a delfinek hald- merülését az úszás tavaszában de a kék terhe a kék terhe a csiga megtámaszthatatlan lelke — az egyszerű mászás virágai élnek a tengeren mikor beszívja magába a szárnyak céltalan égését a tüdő — a láng alakjait és a levegő sorsát ő lesz a nagylelkű szomorúság — megdobálja erejét a hullám mindenben repül a mozdulat az égen a csiga temploma a jel csillaga most a fal — az öröm szerény vizei terülnek a föld roppant úszásai alá nehezen jut eszébe a lélek de kigyullad homloka mögött a levegő szíve s megszületik a halál fénye a vér megmagyarázhatatlan madarain és az árnyék növekvő álmán az égboltot sosem várja meg életében hiszen sok idő lesz sok fű és sok csiga — a valóság éjszakai temploma az elkárhozott hold-madonna éneke a csont otthonában és a kórus tragikus válasza a lassúság szépsége már a tenger s kicseréli teste az isten alakját mikor meglátja a lehelet gyermekét a csiga földje Weöres Sándornak még nem látóhatár az éjszakák szíve pedig a tér aránya a vér árnyéka is a csont föld-házában lerakja fénylő tollait a hang egykori szárnya s az égbolt kicseréli a szem tárgyait mikor kihal a tenger mérete a test közelgő visszaáradása előtt és a barna hasonlata — ez már a levegő az elvonatkoztatott csillag valósága lázas a talaj hadd lobogjon a madár: a legvörösebb tüdő lesz az örök hallgatag és azután a szél — a színtelen vonzás alján volt ő is a nap arcélében a király átváltozása a virágot mész tépte ki fejéből amíg énekelt a bőre s ráfagyott a lábára testének aranya ruhája vörösen szunnyadt amikor térdelt a fákon és fent szamár hold-fogú kegyelme s várta a szamár hód-fogú kegyelme amihez ért az érintését nézte de ő visszafoszlott a hullámokig ahol imák esőjében égtek a halak a teremtmények hajnal-saruja átosont még a halántékán miként a lehelet csak a leheleté lehet s kendők sötétjét mártotta a falba hogy érintetlenül koptassa a követ
