Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: Tandori Dezső: Töredék Hamletnek

szakoltan egymáshoz viszonyítani. Fönséges mozdulatlanságában („messziről“) is mindegyik párjára, társaira talál. Mert „a halál értön összefogja életünk ellentéteit“. Éppen ezért: „Meg akarlak érteni elmúlás magzat-álmom visszája fordított anyaöl / vallást alkottam a hiányból". ...A legegyszerűbb, legcsodálatosabb, legigazabb vallást; „sok van mi csodálatos de az embernél nincs semmi csodálatosabb / mert halálunkkal szembenézve élünk“. IAnyasirató]

Rákos költészete egy nagyfokú egzaktságra törő (gondolat-) leíró líra. A jelenséget, a tárgyat úgy írja le, hogy az a versben gondolattá lényegül. Maga a tárgy, a jelenség csak jelzés. Valódi formája a gondolat. Jean Moréas így ír erről a jelenségről 1886-ban kiadott Irodalmi kiáltványában: „a konkrét jelenségek nem nyilvánulhatnak meg önmagukban; csupán érzékletes látszatok lehetnek, melyek arra hivatottak, hogy kifejezzék az elsőrendű Eszméhez fűződő titkos szálaikat..

Rákos csak a már jól „megemésztett“ — rendszerint régi —, pőrére, lényegre vetkőztetek élményt formálja verssé. Egy-egy költeményében aránylag kevés díszítőelemet találunk, de azt a lehető legjobb helyen. Versei általában nagyon rövidek: frappáns tömörítések; mintha dallam volna mindegyik: feltartóztathatatlanul épül „saját megsemmisítésére“ (... hiány—beteljesülés—hiány ...). Rákos leggyakrabban használt és leghatásosabb stiláris eszköze (a tömörítésen kívül) a fokozás, illetve a fokozásszerű felsorolás. Ha közvetve is, legtöbb versében benne van: ebből épül. Mivel költői képeinek funkciója nem az illusztráció, hanem a szuggesztió — versei gyakran kubista módon szerkesztettek. A kép ilyenformán „tisztán a szellem alkotása. Nem összehasonlításból származik, hanem két egymástól többé-kevésbé távoli valóságelem közelítéséből“. (Pierre Reverdy) Így válnak a képek a drámaiság hordozóivá (különösen érezzük ezt Eay mell c. versében: már játszani sem tudunk anélkül, hogy ezt ne komolyan csinálnánk!), s ezért érezzük Rákos aránylag ritkán használt metaforáit annyira a helyükön!

___Az ember lábon jár — a költészet szóképeivel; az ember kezével cselekszik —

a költészet szuggesztivitásával; ha a kéz és a láb közötti kapocs az ösztön — ugyanez a költészetben az egyéniség; a kezet és a lábat az értelem irányítja — egy-egy költészet (életmű) szóképeit és szuggesztivitását a költő világképe...

... A Rákos-versek legjellemzőbb tényezője — a költő modorában fogalmazva —: „a szenvtelen szenvedély“ .. .1

Kmeczkó Mihály

Tandori Dezső: Töredék Hamletnak

„Minden hogy kitágult, mióta elmozdulhatok nézésem mögül."

1] In médiás rés: Tandori Dezső az újjászülető mítosz költője. Mi a mítosz? Az idegen szavak szótára szerint: „1.) hitrege; a világ keletkezéséről, a természet jelenségeiről, az istenekről és a legendás hősökről szóló elbeszélés. 2.) átv. az egyén vagy a közösség cselekvéseit természetfölöttivé nagyító elbeszélés, monda." A görög hitregék azt a funkciót töltötték be, amit napjainkban az iskola. A mítosz tehát az anyagi-szellemi világra adott magyarázat. Meghatározásunk azonban vulgáris, mert nem világít rá a mítosz belső törvényeire, elemeit nem differenciálja. Ezt a hiányosságot korrigálja egy modernebb definíció Lévy Strauss tollából: „A mítosz nem tartalom, hanem gondolat; nem a lét formáira, lényeire, hanem a tudat formáira, té-